Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

IV. A nagy tűzvész és az ostromzár

A lakosok nagy része a Czigánymezőre menekült. Itt ütöttek deszka sátorokat. Ebben a szellős menedékhelyben - a hol bizony sokat szenvedtek a hideg miatt, húzták ki az időt az ostromzár ideje alatt, mely márczius 19-től kezdve hat héten át tartott.41 Ezen idő alatt egyre hullott a bomba a városra, még éjjel is, mikor izzó fénysáv jelölte a lövegek útját. Különben az ágyuk dörgését és a bombák hullását a hosszú ostromzár alatt a lakosság annyira megszokta, hogy a felnőtt férfi népesség a lakása körül tartózkodott, hogy a bomba által netán okozott tüzet azonnal elolthassa. A városi levéltár adatai szerint névleg is fel vannak sorolva azok a lakosok, a kiket a hulló bomba ölt meg, és ebből megállapítható, hogy nem nagy életveszéllyel járt a városban való tartózkodás.

Egy jelenet maradt meg csak az emlékezetemben az egész bombázásból. Tera néném, akkor már 9 éves lány, talyigát tolt a Gulyácsi öregszülétől haza mi hozzánk, én is vele jöttem, és a talyiga nyelét fogtam. Mikor a Rozália téri mészárszék előtt, a hol most a Mészáros Pál vendéglője van, - haladtunk, valaki ránk kiáltott:- Kis gyerekek, szaladjatok, mert a bomba mindjárt lecsap! - Abban a szempillantásban - mielőtt nekünk eszünkbe juthatott volna szaladni - le is csapott tőlünk nehány lépésre, reánk szórva a feltúrt földet. Többre aztán nem emlékszem; csak azt tudom, hogy későbben a lehullott és szétpattant bombadaraboknak nagy hasznát vettem, mert ezek a bombadarabok kitűnő tárgyai voltak a Herschli bácsival folytatott csere

41 1849. március elején Komáromot körülbelül 10.000 honvéd védte. A védőkkel szemben a város körül mintegy 14.000 császári-királyi katona és 42 tábori üteg állt. Komárom ostroma 1849. március 19-től április végéig tartott. Közben március 31-én Weiden táborszernagy parancsára a császáriak sikertelen támadást intéztek a város bevételére. A bombázás a város lőtávolságon belüli részét romba döntötte, a véd- művekben azonban nem tett kárt. Vö. HERMANN 2001. 245-249.

~33 -