Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

III. Legelső emlékeim

kellemesen utazom, nem is bántam volna, ha ez az út tovább tart, de nem sokára letett egy utczaajtó előtt, és bezörgetett.

Mikor kinyitották az ajtót, - ehol van, ni, hoztam egy elveszett gyereket - ezzel a kijelentéssel betett a portán, megérintve, hogy engem milyen helyzetben talált. Jó meleg szobába vittek, és mikor az olajmécs világításánál szemügyre vettek, egy alacsony kis öreg néni felkiáltott:- Nini, hisz ez Treszka gyereke, boszorkányos adta, hol jártál? - ezzel felemelt a kemencze melletti padkára, és az össze-vissza kent ruhadarabokat egyenként lehúzta rólam, és levetkőztetett teljesen csupaszra.- No, te most itt állsz igy addig, míg a ruhádat kimosom.

Sorsomat most már békén tűrtem, mert az öreg néniben felismertem édes anyám nagyanyját, a kit nálunk mindenki „Gulácsi öregszülének” nevezett, a kinek a Víz utczában volt egy kis háza, ide hozott engem az én derék megmentőm, miután nevem után megtudta, hogy én az öreg nőnek dédunokája vagyok. Ez az öregszüle özvegy asszony volt, és kenyérsütéssel foglalkozott, és kemenczéje akkor is, mikor engem ő hozzá hoztak, kenyér-sütésre volt befűtve.

A nyájas melegen csakhamar kiegyenesedtek a hideg sárban meg- gémberedeti tagjaim, és türelemmel vártam, míg kimosott ruhácskáim a kemenczén megszáradnak. Mikor az ingem már megszáradt, a többit nem is várta meg az öregszüle, hanem rám adta az inget, bele burkolt egy ködmenbe, és talyigán haza szállíttatott. Erre a gyors intézkedésre szükség is volt, mert szüleim engem az alatt a Bertáéknál kerestek, a hol nagy megdöbbenéssel értesültek, hogy én érthetetlen módon eltűntem. Tudakolták fűtői-fától, de csak nem jöttek rá, hogy hova lettem. Nagy volt e miatt oda haza a lehangoltság, de késő este lévén, a további tudakozódást másnapra halasztották. Épen vacsoránál ültek, mikor én azzal az aggodalmas érzéssel, hogy most jól megvernek, megérkeztem a szülői házhoz, a honnét való első távozásom ilyen balul ütött ki. Alaptalan volt a félelmem, mert sokkal nagyobb volt az öröm a felett,-28-