Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XXIV. Ráczkevi Nagy Sándor gyermekei

grammatikát küldi neked Kovács Albert318 (volt tanárunk, ki előzőleg szintén volt Utrechtben), hogy a szünidő alatt gyakorold be magad a hollandus nyelvbe.

Én egészen elképedtem erre a hiradásra. Hogyan történhetett ez meg, hiszen én sem nem folyamodtam az utrechti stipendiumért, sem szándékomat nem nyilvánítottam, hogy kívánnék külföldre menni. A magyarázatot erre igy adta meg Dani barátom:- A tanári testületnek határozott kívánsága volt, hogy külföldre menj és az utrechti stipendiumért a kérvényedet beadd. A kérvényt a tanári testület maga szerkesztette meg, neked csak alá kellett volna írnod, mivel azonban akkor tégedet nem találtunk meg, a kérvényt a te nevedben Sebestyén Dávid irta alá. íme itt rá a válasz - s ezzel átnyújtotta a Bernhardinum stipendium319 kurátorának hozzám intézett, és latin nyelven fogalmazott levelét, melyben értesít, hogy a sti318 Kovács Albert (1838-1904) mezőbándi (Maros-Torda vm.) születésű pesti református teológiai jogtanár, országgyűlési, egyetemes konventi és zsinati képviselő. A gimnáziumot Marosvásárhelyen, a teológiát Kolozsváron végezte. 1863-tól Utrechtben, majd Göttingenben tanult. 1865-től helyettes, 1867-1904 között rendes teológiai jogtanár; 1867-1869 és 1878-1881, illetve 1888-1891 között a teológiai akadémia igazgatója. 1881-1896 között három cikluson át a kovásznai kerület országgyűlési képviselője. 1894-től a Nemzeti Párt alelnöke. 1871-ben megszervezte a Magyarországi Protestáns Egyletet, amelynek titkára lett. Több egyházi lapot, folyóiratot szerkesztett, 14 önálló munkája jelent meg. 1904. február 4-én hunyt el. Vö. SZINNYEI 1899. VI. 1187-1190., PAP-BUCSAY 1955. 40-41., 45-54., 63-64., 197-198.

319 Az utrechti egyetemen a Bernhard-ösztöndíjat (Stipendium Bernardinum) Dániel Bemard német származású gazdag polgár alapította 1671-ben 12 pfalzi (ezek hiányában más német) és magyar diákok számára. Az alapítvány egyszerre 3-4 magyar hallgatónak biztosított több (eredetileg 5, később 3) éven át tandíjmentességet és ösztöndíjat. ZOVÁNYI 1977. 71.- 264 -