Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)
XXIV. Ráczkevi Nagy Sándor gyermekei
pendiumot elnyertem. Czimezve volt a levél ilyen formán: Ornato viro Ludovico Kacz theol. stud. Budapest.320 Dicséretére válik a postának, hogy ezt a lakczim nélküli levelet a református theológia igazgatóságának kézbesítette, a ki tudván, miről lehet abban szó, elfogadta és nekem a holland grammatikával együtt mihez tartás végett elküldötte. Ez a váratlan fordulat engem nemcsak nem örvedeztetett meg, de egyenesen lehangolt. Ki is jelentettem kollégáimnak, hogy ezt nem vártam, hogy én egyátalán nem szándékoztam külföldre menni, menjen helyettem más.- Ez már bevégzett tény, melyen változtatni nem lehet - volt a válasz, és hozzá tették, hogy a püspök úr is akarja. Mit tehettem egyebet. Resignatioval fogadtam ezt a váratlan fordulatot, és neki feküdtem a holland grammatikának. Kedvem ellen volt ez az egész dolog; mert én nem akartam tudós theologus lenni, én a papi pályára nem a theologiai tudományok művelése végett mentem, hanem az az ideális czél lebegett előttem, hogy annak a községnek, a mely engem papjává választ, igazi lelki pásztora legyek, híveimet ne csak lelki eledellel tartsam, hanem azoknak világi boldogulását is tehetségem szerint előmozdítsam, akaratát a jóra irányozzam, minden szép és hasznos dolog iránt a lelkét fogékonnyá tegyem, szóval nevelője, vezére akartam lenni egy rám, az én gondjaimra bízott népnek. Én úgy éreztem, hogy az erre való képesség és tehetség meg van bennem, az erős elhatározás, a lelkesedés sem hiányzott ezen missio betöltésére. És most a tanáraimnak és a püspökömnek az akarata ettől az ideális czéltól fosztott meg, mert azzal már előre tisztában voltam, hogy nem azért küldenek engem Utrechtbe, hogy falusi pap legyek. A dolgoknak ilyetén fordulását Madas úr is, Sándor tanítványom is a legnagyobb sajnálattal fogadták, mert egyáltalán nem gondoltak arra,- 265 320 Magyarul: A tiszteletre méltó férfiúnak, Kacz Lajos teológiai hallgatónak, Budapest. (latin)
