Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)
XXIV. Ráczkevi Nagy Sándor gyermekei
Érkezésemet nem írtam meg, mert meglepetésben akartam részesíteni szeretteimet, különösen a jó öreget, a ki váltig azt hajtogatta, hogy ő engem már nem fog többé látni, ő már 80 éves, neki már mindennap az ő életéből ajándék, bármelyik nap meghozhatja utolsó óráját. Az utazás téli időszakban, mikor még a gőzhajó járatok nem voltak berendezve, Komárom és Budapest között nehézkes és hosszantartó volt; mert a déli vasúton Fehérvárig kellett nagy oldalkanyarodást tenni, s onnét lehetett csak Komáromba jutni, mivel akkor még az államvasutaknak Bicske-kelenföldi vonala312 még tervben sem volt meg. Márczius 17-én délután 3 órakor érkeztem meg Komáromba, de nem haza szálltam, hanem Kiss Zsigának vaskereskedő üzletébe köszöntöttem be. Itt röviden előadtam jövetelem czélját és előadtam, hogy estére meglepetést akarok tenni, egyszersmind meghívtam őt is, később meg Pétert is, hogy együtt jöjjenek majd velem estére haza. A délutánt Péterrel együtt töltöttem, a ki este a hegedűjét is magával hozta. Este 7 óra után mind a hárman szép csendesen beköszöntöttünk az én kedves otthonomba. Előre bocsájtottam Zsigát és Pétert, a kiket, midőn a konyhába beléptek, a legnagyobb örömkifejezésekkel fogadták. Én szerényen a háttérben maradtam, de csak nehány pillanatig sikerült inkognitóban maradnom, nagynéném örömkiáltások közt a nyakamba borult, én aztán kértem, hogy maradjanak csendben, mert az öreget meglepetésben akarjuk részesíteni. Bent a szobában már együtt voltak az atyafiak, a kik jó kívánságaikkal a Tassy-család nesztorát már elhalmozták és csendben folyt a meghitt beszélgetés. Péter ekkor elővette a hegedűjét és rázendítette a Rákóczi-induló tüzes dallamát. A zene hangjára persze odabent is egyszerre elhallgatott mindenki, s figyelmét a hangok felé irányozta. Öreg- 260 312 Az Üjszőny-Tata-Budapest vasútvonalat 1884-ben nyitották meg. Ezzel létrejött a Budapest-Bécs Duna-jobbparti vasúti összeköttetés. Vö. BENDA 1983. III. 775.
