Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XXIV. Ráczkevi Nagy Sándor gyermekei

akartam küldeni, de ő akkor épen nem volt kéznél, hát a levelet a pénzzel együtt az asztalon hagytam, magam meg kimentem a dolgomat végezni. Mikor bejöttem, egészen meglepett, hogy a papír 10 krajczárosnak egy harmada le van szakitva, és a levél mellett csak a csonka papiros feküdt. A szobában a két fiún kívül nem volt senki. Kérdésemre, hogy melyikök tépte el a pénzt, egyhangú volt a válasz:- Én nem.- Én nem.- Akkor hát járt itt bent valaki az alatt, míg én odakint voltam. Ismét egyhangú a felelet:- Itt nem járt senki.- Úgy, hát a szellemek jártak itt, mert valakinek mégis csak hozzá kellett nyúlni a pénzhez, magától nem csonkult meg. A fiuk ismételve kijelentették, hogy ők nem nyúltak hozzá. A dolgot nem erőltettem tovább; tudtam, hogy a két fiú közül az egyik hazudik, - boszu- ságomban lesöpörtem az asztalról a meg csonkított papírost, melyet, - mikor elfordultam, a Pali gyerek nagy mohón felkapott. Úgy tettem, mintha ezt a mozdulatot észre sem vettem volna; újra kimentem valamiért, hogy az alatt a Palinak módja legyen eltűntetni a felemelt papirost.

Este, mikor a gyerekek elaludtak, arra a gondolatra jöttem, hogy a Pali valószínűen valamelyik könyvének a lapjai közé rejtette a felemelt papirt, és alighanem ott lesz annak a másik fele is; elkezdtem hát lapozni a könyvei közt; feltevésemben nem csalódtam, ott találtam az eltépett pénznek mind a két darabját. Másnap reggel, mielőtt iskolába ment volna, kinyittattam vele a megjelölt könyvet, és mikor ráfordított az illető lapra és ott előttünk a széttépett papírpénz, azt hittem, hogy erre a fölfedezésre magába száll és töredelmesen bevallja, a mit tett, és azt is megmondja, hogy miért tett. De nem ez következett be, hanem a- 253 -