Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XXIV. Ráczkevi Nagy Sándor gyermekei

A legnagyobb jó akarattal sem lehetett róluk azt mondani, hogy jó testvérek; sőt akárhányszor éles ellenségképen álltak egymással szemben, néha raffineriával eszelték ki, hogyan okozzon az egyik a másiknak valami kellemetlenséget.

Csakhamar tisztába jöttem, hogy ezek mellett a fiúk mellett kitartani nehéz dolog lesz, gyakran kellett a türelem erényéhez folyamodnom, hogy béketűrésemet el ne veszítsem. Úgy láttam, hogy ezek a fiuk nevelve, fegyelmezve nem igen voltak. Édes atyjuk minden gondját a vagyonszerzésre fordította, édes anyjuk az beteges volt szegény, és a férj zsarnoksága alatt nyögött, az anyának hát a fiuk előtt semmi tekintélye nem volt, e szerint a gyerekek a maguk szabadjára voltak eresztve, azt tették, a mi jól esett nekik.

Tanításukkal nem kellett magamat megerőltetnem, a Pali, a ki a negyedik osztályba járt, könnyen tanult, a Miska, a kisebb valamivel nehezebb fejű volt, de azért vele is nagyobb vesződség nélkül boldogultam. Ha a magukviseletével is úgy meg lehettem volna elégedve, mint a tanulásukkal, akkor semmi hiba se lett volna. De hát beszélhettem én ezeknek a testvéri szeretetről, az egymás megértéséről akármennyit, - annyi volt, mintha süketeknek beszéltem volna. Egymásnak soha egy hajszálnyit nem engedtek, a legcsekélyebb dolgon is össze kaptak. Állandóan velük kellett lennem és folyton ügyelnem, hogy egymás jogkörét ne háborgassák. A két fiú jelleme között éles különbség volt. Pali, az idősebb, - sunyi, alattomos, és hazudozó, akárhányszor még a tiszta valóságot is letagadta. A Miska, ez hazárd, erőszakos, nyers fiú volt, de nyílt és őszinte; a mit tett, azt nem tagadta, vele mindig tisztában voltam. A Pali után már nyomoznom kellett, ha a valóságot ki akartam deríteni.

Erre nézve egy esetet hozok fel, a mi nekem nagy boszuságot okozott. Egy levelet végeztem épen be és a lezárt levél mellé helyeztem egy akkor forgalomban levő papír 10 krajczárost, és az Eleket épen postára- 252 -