Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XXIII. Megszűnt anyagi gondok

évben megtörtént a válás, és igy még azután 13 évig, ha nem boldogan is, de elég nyugodtan élt szegény, - édes anyám oldalán.

Ezeket a családi bajokat, melyekről sajnos gyakran kellett értesülnöm, - leszámítva -, semmi sem zavart meg. A tanulás és tanítás minden fennakadás nélkül folyt a rendes mederben. Feljegyzésre méltó dolog velem nem is történt. Csak azt említem meg, hogy Tóth Ferencz bácsi családjával gyakran találkoztam ezen a nyáron. A felső Dunasoron volt ugyanis a Drasche-féle kőszéntelep299, és ennek a felügyelője volt ekkor Tóth Ferencz, a ki a telepen lakott családjával. Mikor az Akadémia épületben a dolgomat végeztem, gyakran felsétáltam a kőszéntelepig, mert itt nemcsak komáromi embert láttam, hanem atyafiakat is látogattam. A szenes hajók rakományát rendszerint tót napszámosok talicskázták a hajókról a raktárba. Ezeknek a számára árusított a Tóth Ferenczné néném kenyeret, szalonnát, kolbászfélét, stb. és pálinkát. Ez az üzlet jól jövedelmezett, mert a tótok keresményük egy részét itt hagyták. Volt a napszámosok közt egy Marek nevű, a kit figyelemmel kisértem. Ez az ember összes keresményét pálinkán itta el, a heti leszámoláskor nemcsak hogy nem járt neki semmi, sőt adósságban maradt, mint jó kundschaftot meg is becsülték, mert vasárnap ingyen kapott kosztot. Azt mondták, hogy nem tudott többet fogyasztani egy zsemlyénél és egy darabka szalonnánál. A gyomra csakis pálinkához volt berendezve. A szesz tartotta meg benne az életerőt. Bámultam, hogy valaki csupán pálinkán meg bir élni. Minden forduló szénnél leöntött egy fél verdung pálinkát. Egyszer mikor újra kilódultam a kőszéntelephez, a napszámosok között nem láttam Marekot. Kérdeztem, hogy mi történt ezzel a különös emberrel?- Bizony ő nem talicskáz többé szenet, - nyertem válaszul, mert tegnap talicskatolás közben összeesett és nyomban meghalt.

299 értsd: kőszénraktár- 249 -