Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XXIII. Megszűnt anyagi gondok

Virág Lajos297 eltűnt. Hála Istennek - gondoltam magamban - csak valahogy meg ne kerülne! De nem sokáig kellett találgatni, hogy hova tűnhetett el, mert másnap délután csak beállított hozzám az én szeretett sógorom, mint egykor Pozsonyban. Gyűrötten, piszkosan, úgy mint egy csirkefogó! Szóhoz sem engedtem jönni, hanem vittem magammal egy kocsmába, mert az éhség csak úgy ordított le az ábrázatáról. Ebédet adattam neki. Evés közben elmondta, hogy azért jött el hazúról, mert helyzetét már tűrhetetlennek tartotta. Nem elég, hogy a felesége szidja mindig, hanem sokszor az édes anyjával ketten is neki esnek. Azt gondolta tehát, hogy elbujdosik. Gyalog jött Komáromból, istállókban hált és koldulva vergődött idáig. A mennyire lehet, igyekeztem először kibékíteni a gyomrával, aztán elébe tártam csúnya hibáját, hogy az itallal tönkre teszi az egészségét, a munkaképességét, családját a nyomornak dobja áldozatul.

Mindezt én szép csendes hangon mondtam el neki. Mire el kezdett sirni és azt vallotta, hogy ha ő hozzá ilyen szépen beszélnének, ő egészen más ember volna, Ígérte, hogy megjavul, stb. Mikor az ebéddel készen volt, akkor vittem magammal a gőzhajóhoz, mely egy óra volt Komáromba indulandó! Megváltottam a jegyét és haza küldtem Komáromba. Otthon aztán - a mint újságolták - egy jó ideig meg volt tűrhetően, csak mindig azt hajtogatta, hogy olyan hirtelen elbántam vele, hogy még a Lánczhidat sem nézhette meg, egészen hiába jött Pestre.

A másik sógorom, Dankó Zsigmond298 gorombaságai és durvaságaitól pedig csak egy váló pör árán tudott a család megszabadulni. Szegény Julcsa nővéremet rendkívül sajnáltam, hogy ilyen mostoha sors jutott neki, miért kellett neki ilyen férfi oldalán élni, holott kiváló női tulajdonainál fogva a legderekabb férfit is megérdemelte volna. 1870.

297 Virág Lajos, Kacz Lajos sógora, Terézia nevű nénjének a férje.

298 Dankó Zsigmond Kacz Lajos sógora, Júlianna nevű nővérének férje.- 248 -