Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XXIII. Megszűnt anyagi gondok

sogatásért fizettünk havonként 2 forintot, s igy pompásan ebédeltünk mindennap a saját asztalunknál. Vacsora is került, még pedig elég jutányosán, 2 krajczár ára kenyér és két krajczárért hozzá töpörtyű vagy szalonna elég volt, néha több is került. (Boldog idők, mikor 4 krajczárért meg lehetett vacsorázni!)

Ilyen életrend mellett elég jól éltünk és napjaink kellemesen folytak. Az első hónap végét bizonyos izgatottsággal vártam, - találgatva magamban a honorárium nagyságát. A következő hónap elsején bejött a tanuló szobába Tóth Lőrincz, nehány kérdést intézett hozzám a gyerekek viselkedéséről, és átadott egy kuvertet, s azzal távozott. Az óra végén, mikor lejöttem a lépcsőn, kezembe szorongattam a kuvertet, s azt éreztem, hogy nem egy és nem is kettő, de több bankjegy van benne. Mikor kibontottam, láttam, hogy újdonatúj 5 forintosok mosolyognak rám, de én is mosolyogtam, mert öt darabot számláltam meg ezekből a szép papirosokból. Örömömben majd kiugrottam a bőrömből! Nem is csuda, ha összehasonlítottam mostani helyzetemet a múlt évivel, - egész Krőzusnak296 tartottam magamat. Mert most már nemcsak a kosztom volt biztosítva, de ruhára is került, vettem 35 forintért egy asztrakán prémes téli kabátot, erre volt legnagyobb szükségem, a többi ruha is időnként ujult rajtam, és ki sem mondhatom, milyen jól esett nekem az, hogy végre olyan helyzetbe jutottam, hogy most már semmi tekintetben nem kellett édes anyám terhére lenni; mert hiszen úgy is volt szegénynek elég baja a két vejével. Az egyik iszákos volt, a másik erőszakos, goromba.

A férjhez menésével egyik néném sem volt szerencsés. Nekem is az keserítette el többször a napjaimat, mikor a panaszos leveleket olvastam. Egyszer olyan levelet kaptam, a miben az volt megírva, hogy a

296 Krőzus, görögösen Kroiszosz = mesés gazdagságú ókori király, átvitt értelemben dúsgazdag ember.- 247 -