Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)
XX. Diákélet
lyunkba is, a tanár megállapította, hogy nem hiányzik senki, - hát végig nézhet a sorainkon. Végig is nézett, elég figyelmesen jártatta rajtunk a tekintetét, de az agyagosi ispánt csak nem tudta felismerni, de nem is csuda, mert Fichtner a tegnapi alakjához ugyancsak nem hasonlított; így a vendéglős kénytelen volt a negatív eredménnyel megelégedni. Egy másik bliccelés már nem végződött ilyen simán; sajnos, ennek a kirándulásnak már én is részese voltam; de én egészen bona fide vettem benne részt. A Bátki Tóni ugyanis húshagyó kedd reggelén azzal az inditványnyal állított be hozzánk, hogy estére tartsuk meg a farsang utolját az Agyaglik csárdában (kiránduló hely a tapolczafői úton) olyan piknikféle lesz ott, lesznek lányok is, ha egyebet nem csinálunk is, kitáncolhatjuk magunkat. Egy pár hatos mindenkinél akadt s gondoltuk, hogy valamit azt költhetünk is, - hát menjünk ki az Agyaglikba, hátha jól üt ki a mulatság. No, hát ki is mentünk, nem sokat törődve azzal, hogy mi lesz! Fiatal vér könnyen hajló minden kalandra. Leültünk a csárda ivószobájában egy asztalhoz és nagy szerényen egy kis bor mellett mulatni kezdtünk. Bátki Tóni, aki úgy látszik, itt már többször megfordult, kiment a konyhára, és nem sok idő múlva egy nagy tányér fánkkal jelent meg, mit le tevén az asztalunkra, szólt:- No fiúk, egyetek, ha ez elfogy, lesz más is. - Aztán meg kocsonyát hozott, s rendelkezésére a pincér egyre-másra rakta asztalunkra a boros üvegeket. Csodálkoztunk a Bátki nagy zsenerózitásán, nem tudtuk elgondolni, hogy mi a kő ütött hozzá, hogy a máskor oly takarékos ember most így szórja a pénzt. De hát akkor mit törődtünk mi ezzel, vígan daloltunk: „Élvezd a jelent, mulass és ne félj”. - Egyszer csak azt vettük észre, hogy a nóta hijányos, mert nincs bassus. A bassust tudniillik Bátki fújta. Pompás hangja volt. Bementünk a táncterembe, hátha ott táncol. Nem láttuk, kimentünk az udvarra, ott se volt. No hát, most ki fizet, ha a Mecénás megszökött.- 219 -