Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XX. Diákélet

Szorult rajtunk a nadrág. Itt nincs más mód, mint kereket oldani: Hát bizony, úgy is tettünk, szép simán, minden feltűnés nélkül elpárologtunk; a kapun túl egy kicsit meg is lódultunk azon nem várt esetre, ha a vendéglős stafétát küld utánunk, az be ne érhessen.

Mikor lőtávolon kívül voltunk, kezdtünk el igazán jól mulatni azon, hogy milyen jól mulattunk - egész véletlenül. Azonban másnap hamvazószerda következett és mi még ágyban voltunk, mikor Bátki megnyúlt arcát azzal a friss hírrel dugta be hozzánk, hogy most volt nála az agyagliki korcsmáros és benyújtotta a tegnap esti cécó számláját: 9 flórest222 kell leszúrni; ha hónap223 délig nem fizetünk, az igazgatónál tesz jelentést, - nohát gyerekek, teremtsük elő a pénzt!

Persze, először jól összeszídtuk a Bátkit, hogy így beugratott bennünket s aztán mentünk a Füspökhöz (minden diák előtt jól ismert alak és végső remidium a szükségben, tudniillik zúgzálogháza volt az öregnek és szívesen adott 50 %-ra a diák órájára, gyűrűjére stb.). Ösz- szeadtuk keservesen a számlaösszeget és kiegyenlítettük az önkéntelen mulatság költségét. Részemről megfogadtam, hogy így blindre soha semmiféle mulatságban többé részt nem veszek.

222 9 forintot

223 értsd: holnap- 220 -