Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XX. Diákélet

ra 4 kocsit az énekes diákokért. Az igazgatóságnál történt előzetes bejelentés után és ennek engedélyezésével aztán 24-en valahogy elhelyezkedtünk a 4 kocsin és ebéd után két óra tájban megindultunk a körülbelül 30 kilométernyi útra. Bundánk egyikünknek sem volt, de elég szorosan ültünk egymás mellett, hát elég jól tűrtük a meglehetős hideget. Úgy este 5 óra tájban megérkeztünk Városlődre, a mi éppen fele útja volt Szentgálnak. Itt a lovakat megabrakolták és mi magunk is leültünk a kocsmában falatozni és magunkat egy kis itallal fölmelegíteni. Mikor a kocsmáros megtudta, hogy mi pápai diákok vagyunk, közölte velünk, hogy egy diáktársunk a múlt éjjel itt szerencsétlenül járt. Az ivóban kártyáztak nehányan s az a diák is közibük állt és játszott, de olyan pechesen, hogy minden pénzét az utolsó krajcárig elvesztette, neki is adósa maradt.

A diák a veszteség után roppant levert és szomorú lett.- Egy darabig ily csüggedten járt fel-alá a szobában s egyszer csak eltűnt. Én a vendégeket szolgáltam ki - folytatta elbeszélését a kocsmáros - és nem vettem észre a diák távozását. Nem sok idő telhetett bele, mikor a társalgást egy erős dörrenés szakította félbe. Mindenki tisztá- ba[n] volt azzal, hogy a lövésnek közvetlen közelségben kellett történnie. Mindjárt az a gyanúm támadt, hogy aligha nem az a szerencsétlen diák végzett magával. Kerestük az udvarban, félszerben, végre az istállóba nyitottunk be. Ott feküdt a földön szegény, még valami búgó hangot adott, de aztán nemsokára kiszenvedett. Most is ott fekszik, egy pokróccal bétakartam, és nem tudom, mit kezdjünk vele, mert nem tudjuk a nevét, nézzék meg az urak, önök bizonyosan megismerik.

Megilletődéssel hallgattuk a kocsmáros közlését és vele együtt, aki lámpással ment elöl, kimentünk az istállóba. Csakugyan ott feküdt az áldozat a földön, melyre egy kevés szalma volt hintve. A kocsmáros felemelte a takarót és rá világított a halottnak sárguló arcára. Azonnal felismertük a szerencsétlent: Szűcs Károly volt, a VIII. osztályba járt,- 213 -