Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XX. Diákélet

szorgalmas, derék fiú volt, társai szerették és őszinte nyílt jelleméért becsülték.218

Nagyon meghatott bennünket szegény Szűcs Károly esete. Komoly fiú volt, tán sohasem kártyázott; s íme nehány forint miatt egy élettel kellett adóznia, mert botlását szegény szüleinek nem merte bevallani, inkább választotta a halált. Azonnal írtunk szüléinek Alsóörsre, mert az idevaló rektornak a fia volt szegény. Amint visszajövet megtudtuk, másnap eljöttek érte és koporsóba zárva hideg tetemét, hazaszállították a megkeseredett szülők.

Ez a szomorú incidens mindnyájunkat mélyen meghatott, s kedvszegetten ültünk fel a kocsikra, hogy folytassuk az utat. E közben az éj beállt és a setétség teljes lett volna, mert az eget sűrű felhő borította, - ha a vastag hó réteg visszfénye egy kevés világot nem adott volna. De mivel a hó az országutat is egyaránt ellepte, nagyon óvatosan kellett haladni, hogy az utat valahogy el ne tévesszük. Éppen egy hegy lejtő mellett haladtunk, mikor a kocsink veszedelmesen el kezdett balra hajlani. Úgy látszik, a vezető kocsis mégis eltévesztette az utat.

Nem sokáig maradtunk kétségben, hogy mi történik velünk, mert alig hogy megsejtettük a veszedelmet, a következő pillanatban valamennyi kocsi lefordult a domboldalról a völgybe, anélkül, hogy egy mukkanás, egy jajkiáltás hallatszott volna. A kocsi mindenestől ránk borult és minket mélyen bele nyomott a hóba. A puha hó volt a szerencsénk, mert a nagy esést zúzódás nélkül kiálltuk. Aki legelőször kikec- mergett közülünk, a többieket segített kihúzni a kocsi alól, s mikor

218 Az alsóörsi Szűcs Károly az 1864/65. tanévben II. éves bölcsész (VIII. osztályos gimnazista) volt, az év végi nyomtatott értesítőben az utolsó helyre került azzal a megjegyzéssel, hogy „meghalt”. - A fiú a korabeli sajtó szerint 1865. január 6-án reggelre virradóra lett öngyilkos, tetemét Szentgálra szállították; temetésére itt került sor január 7-én. A temetésen a főiskola dalárdája énekelt, a halott felett „egyik tanulótársa szónokolt”. Vö.: Levelezés. Veszprém, jan. 11. = GyK 9. (1865.) 6. sz. (január 19.) 22.- 214 -