Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XX. Diákélet

A konviktus. Enélkül az intézmény nélkül aligha állhatott volna fent a pápai főiskola. A diákoknak ez az olcsó közélelmezése tette lehetővé, hogy szegény kálvinista lelkészek, tanítók és egyszerű földmívelők gyermekeiket taníttathassák. Már fentebb említettem; hogy a havi díj 6 ft volt, ezért kapott a tanuló ebédet és vacsorát. Ez volt a nagyobbak kosztja. Ezen kívül volt 3 ft-ért a kisebbek kosztja. Ez abban különbözött az előbbitől, hogy a diák ebédre is, vacsorára is csak egyfélét kapott; délben főzeléket vagy csuszát, este levest, de a kenyér porciója ugyanaz volt.

A konvictus étkező helyisége az iskola udvaron egy domboldalba bevájt; téglával kirakott boltíves földalatti helyiség volt, elől a bejáratnál két ablakkal, a végen egy felül világító ablakkal. A két oldalfal hosszában voltak az x lábú puhafa-asztalok, a végen szintén egy asztal keresztben. Ezen asztalokhoz a konviktusba járó diákok négyesével voltak beosztva, a nagyobbak kosztján 35-40 asztalhoz voltak a kosztosok beosztva. A terítést és az ételfelhordást a konyhából a kisebb koszton levő diákok végezték, minden asztalnak külön volt egy ilyen diákja, kit diáknyelven dárdásnak neveztek.

A konyhát egy főszakácsné a mellé adott segédszemélyzettel dirigálta. Mikor az étterem előtt levő csengettyű megszólalt, a diákok bevonultak az étterembe és leültek a senior beosztása szerint kijelölt helyükre. Ez a beosztás havonként változott. A változást sokan szükségesnek tartották, mert voltak a diákok közt virtuóz evők, akik társaik elől mindent elkanalaztak. Ilyen virtuóz evővel egy asztalhoz kerülni csapásnak is megjárta; mert az ilyen kétszer is merített a tálból, míg a másik egyszer.

Mihelyt a gyerekek megterítettek, azonnal oda helyezték minden asztalra a 4 emberre való szép cipót - diákul szatyi[t]. Akik korábban jöttek, sas szemeikkel mindjárt észrevették, ha valamelyik asztalon- 206 -