Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XVIII. Pozsony után Pápa

gyarázott is valamit a tudományából, ezt oly unottan és kapkodva tette, hogy abból ugyan keveset épültek a tanítványok.

Ha már itt tartok, az osztálytanáromról: Jády Józsefről is megemlékezem néhány szóval. A legnagyobb jóakarat mellett sem lehet kiváló tanárnak mondani, még a közepesnél is jóval alantabb állt a tudása. Talán az egy latin volt, amelyben helyét tisztességgel megállotta; de hát Cicerónak két oratioját185 verklizte 20 esztendeig, ennyi idő alatt valamire mégis vihette, hanem a görögből - merem állítani - nem tudott annyit, mint én.

A többi tudományt mind kéziratból tanultuk. Amennyi ezekben volt, azt bevágtuk, többet a tanár sem tudott mondani. Tanítványai sem lehettek tudománya által nagyon elragadtatva, mert a következő évben keletkezett az az adoma róla, hogy egyszer a hátsó padokban cincogtak a fiúk. Rájuk szólt a Jády professor, hogy:- Mit röhögnek ott, amici186?- Mire az egyik nebuló feláll, s ekként deklamál:- Tanár úr, megesküszöm a három ujjamra, hogy a Mező Gyula187 azt mondta, hogy a Jády szamár.

A támadt nagy röhejben nem lehetett kivenni, milyen szavakkal fejezte ki az aposztrofált professor a hallottak felett érzett méltó felháborodását; de a sértő kifejezést aligha torolta meg érzékenyebben a professor úr, mert különben minden erély nélküli jámbor ember volt, tán haragudni sem tudott úgy, hogy haragjától valaki megijedt volna.

185 beszédét (latin)

186 barátaim (latin)

187 Mező Gyula Csöglén született, ahol apja, Mező Dániel 1842-1849 között református lelkész volt. Később, 1849-1887 között már Tapolcafőn szolgált. Vö. TÓTH 1927. 25., 95. - Mező Gyula 1858 őszétől a II. osztályban kezdte pápai gimnáziumi tanulmányait, 1861/62-ben V. osztályos, Kacz osztálytársa volt, vagyis ekkor tanította Jády.- ígi -