Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XVII. Második pozsonyi évem

éves évfordulója, úgy Széchenyi István halálakor tartott iskolai ünnepélyeken ezt tüntetőleg kifejezésre juttatták.169

A mi engem illet, én a tanáraimmal meg voltam elégedve, de azért még sem éreztem magamat egészen jól Pozsonyban, pedig hálával tartozom ezen város iránt, mert ingadozó egészségem itt nyert szilárdabb megállapodást, még a sanyarú koszt daczára is testileg szépen fejlődtem, és erősödtem, beteg soha sem voltam, s általában ezen időtől kezdve mondhatom magamat olyan egészségesnek, mikor életkorom és testi fejlődésem arányban állottak egymással. Mind e mellett el kívánkoztam Pozsonyból, mert úgy gondolkodtam, hogy ha már idegenben kell tanulnom, hát inkább tanulok magyar városban és kálvinista iskolában, a hol még sem kell oly élénken éreznem, hogy idegenben, a szülői háztól távol vagyok. Ki kértem tehát a bizonyítványomat, és a vizsgák után búcsút mondtam Pozsony városának, egy elnyomott sóhajt küldve az én ideálom felé, a kit - úgy hittem - ez életben látni többé nem fogok.

***

169 1859. október 27-én és a következő napokban Pesten és az ország más városaiban hazafias ünnepélyeket tartottak Kazinczy születésének centenáriuma alkalmából. Ezekről részletesen beszámol: KEMPELEN 1860. 117-158. (Pozsonyban október 27-én főpapok, főurak jelenlétében tartották az ünnepséget, melyen megkoszorúzták a költő szobrát. Uo. 136.) A Kazinczy-kultusz kialakulásáról és a megemlékezésekről: PRAZNOVSZKY 2001. 35-37. - Széchenyi 1860. április 8-i halálát követően országszerte gyászünnepélyeket szerveztek. Vö. BENDA 1984. III. 720-722. A pozsonyi székesegyházban 1860. április 30-án gyászmisén emlékeztek meg a nagy hazafiról. N. N.: Széchenyi-gyászünnepélyek. = VU 7. (1860.) 19. sz. (május 6.) 225.- 184 -