Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XVII. Második pozsonyi évem

lyceumban, a tanulók nagy többségét a magyarul tanulók tették ki, és köztünk a társalgási nyelv kizárólag a magyar volt. Azok a családok, a kik abban a hiszemben adták fiaikat a pozsonyi lyceumbe, hogy itt és általában Pozsonyban a német nyelvet majd elsajátítják, alaposan csalódtak, mert a bennszülött pozsonyi az megtanult itt magyarul, de az alföldi magyar fiú, hacsak nem német családoknál helyezték el, itt németül meg nem tanult egy se. így lett az evangélikus lyceum már abban az időben a magyar nyelv és magyar szellem terjesztője.

A tót diákok, és ezek közt különösen a theologusok vad pánszlávok voltak, külön klubjuk volt, a hol ezt a testvéri együtt érzést ápolták. A magyarok és a hurbanisták168 (igy neveztük a tótokat) állandóan hadi lábon álltak egymással, a mely ellentét még az osztályokban is heves kifakadásokban, kint a nyílt mezőn, a játszó tereken pedig hatalmas verekedésben, melynél mindig a hurbanisták húzták a rövidebbet, jutott kifejezésre.

Az ebből eredő viszályok elcsendesitése nem egyszer kényes feladat elé állította a tanárokat, akik, ha kénytelenek voltak is az erősebb argumentumokkal dolgozó diákokat megbüntetni, de soha el nem mulasztották, hogy ez alkalommal a pánszlávokat is megérdemlett erkölcsi pofonokban részesítsék.

A tanárokat általában erős hazafias szellem hatotta át, pedig ezek között sem név szerint, sem születésre nézve talán egy se volt tősgyökeres magyar, az egy történelem tanárát, Németh Istvánt kivéve: Tamaskó, Liska, Grailich, Lichner, Fuchs, Székcsik, Csecsetka, Krump, Michaelis, Bothár, Boleman, Simló. Ezek voltak az akkori pozsonyi tanárok, a kik idegen hangzású neveik daczára, növendékeikben a magyar szellemet gondosan ápolták. Kazinczy Ferencz születésének 100

iss Hurbanisták: a szlovák nemzeti mozgalom egyik vezérének, Jozef Miroslav Húrban (1817-1888) író, lelkész eszméinek követői. Életrajza: BODNÁR 1925., KUSY 1948., MRLIAN 1959.- 183 -