Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

Kacz Lajos visszaemlékezései. Bevezetés

MIÓTA NYUGDÍJBAN VAGYOK,29 többször gondoltam rá, hogy megírom visszaemlékezéseimet azokról a dolgokról, amelyeket az idő még nem törölt le emlékezetem táblájáról. Belekezdeni azonban egyre késlekedtem. Úgy gondoltam, hogy talán nem is érdemes leírni visszaemlékezéseimet, hiszen az én életem folyása olyan szürke, olyan sima és egyenletes volt, melynek alig volt egy-két kiemelkedő mozzanata, talán nem is lesz semmi abban, amit papírra vetni érdemes.

Megjegyzem, hogy én naplót sohasem vezettem, feljegyzéseim, írott emlékeim nincsenek, kivéve azt a nehány levelet, a mely az édes anyámhoz irt leveleimből még fentmaradt. De hát nem azzal a szándékkal írom e sorokat, hogy ezeket bárki tanúképpen idézze, vagy forrásul felhasználja.

Nem a nyilvánosságnak szántam ezeket a sorokat; csak a magam számára idézem fel a multat, hogy abba vissza tekintve, mintegy újból átéljem a lefolyt eseményeket.

Sokaknak ajkáról hallottam elröppenni azt a meddő sóhajtást: hej, ha még egyszer 20 éves lehetnék! Én mindig mosolyogtam ezen.

Mit érne ez, ha az idő mutatóját meg nem állíthatod. Ha százszor újra 20 éves lennél, mindannyiszor elhullatnád fiatalságod virágait, és újra megint csak megöregednél, és megint csak újra éreznéd az agg kor gyöngeségeit. A vissza óhajtott fiatalságnak csak úgy lenne értelme, ha a visszanyert fiatalsággal együtt megtarthatnánk életünk folyamán szerzett tapasztalatainkat, ha ezek a tapasztalatok visszatartanának és megóvnának a fiatal kor tévedéseitől. Ennél a világításnál meglátná az ember az előre vetett árnyakat, a várakozó gyönyörök mellett az azokat követő kínokat és gyötrelmeket. De hát érne-e valamit olyan fiatalság,-16 29 Ceruzás széljegyzete: 1914. március i“ mentem nyugdíjba.