Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

I. A család

mely nem merné kinyitni virágait attól való féltében, hogy azokat a dér leforrázhatja!

Én soha sem sóhajtottam vissza fiatalságomat, de életem folyamára visszatekinteni mégis kívánok, mert úgy gondolom, hogy mikor ezekkel az emlékekkel foglalkozom, gyermekkoromat és fiatalságomat újra átélem. Olyan dolog ez, mint mikor a művész alkotásaiból retrospectio kiállítást rendez, a mely feltünteti művészetének fejlődését. Meglátja ebből az első alkotások tévedéseit, ezeknek korrekcziójára való törekvése, a művészi meggyőződés teljes kiforrását. Ha az ember meg tud szabadulni az egyénisége iránti elfogultságtól, visszatekintve életfolyamára - bizonyosan megláthatja tévedéseit, megérezheti, hol hibázta el életirányát, és hogyan kellett volna berendeznie életét, hogy annak folyamata vágyainak és képességeinek megfelelő összhangban fejlődhetett volna. Én már ezen szempontból is és egyedül erre való tekintettel fogok hozzá, hogy visszaemlékezéseimet megírjam. Én minthogy a magam számára, s talán a hozzámtartozók számára irom e sorokat, ezekből a teljes őszinteség bizonyára nem fog hijányozni.

I.

A család

Nem azért adtam ennek a fejezetnek ezt a czimet, mintha én most egy leszármazási tabellával30 akarnám megmutatni az én családfámat. Én ugyan soha egy lépést sem tettem azért, hogy felmenő elődeimet kutassam, vagy őseim közt olyan kimagasló egyéneket keressek, a kikre jól eső büszkeséggel tekinthessek. Igaz, hogy tudtommal nem is voltak ilyenek. Csak annyit állapíthattam meg a kezeim közt levő armális alapján, hogy a Kacz-család tagjai egyszerű köznemesek voltak, ősi

30 tabella (latin) = tábla-77-