Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XVII. Második pozsonyi évem

ezután végig nyújtóztam a kanapén, s igy vártam, míg lakótársaim megérkeznek. Nem együtt jöttek. Először a Kálmán érkezett meg. A szoba a holdfénytől egészen világos volt, hát a Kálmán mindjárt észre vehette, hogy én a kanapén végig nyújtózva fekszem. Minthogy azonban nem szólt, én is hallgattam. Most lássuk, mihez kezd az én Kálmán barátom. Óvatosan megnyitja a ládám tetejét, s minthogy nem volt bezárva, könnyen megnyílt. Ekkor odalépett hozzám és a tenyerét végig húzta az arczomon, kísérletet téve, hogy erre az érintésre reagálok-e? Mivel én kiváncsi voltam megtudni, hogy hova fog ez a dolog kilyukadni, alvást színleltem és érintésére meg se mozdultam, sőt még mélyebb lélekzetet véve, meghagytam őt abban a hitben, hogy mélyen alszom. Ebben megbizonyosodva, felnyitotta ládámat, a hazait jól megvámolta, és a zsákmányt saját táskájába rejtve, ágya alá helyezte. Mikor ezzel készen volt, szép csendesen kiment a folyosóra, és ott neki támaszkodva a korlátnak nézte a holdvilágot. Én is megunva eddigi helyzetemet, fölkeltem és kimentem szintén a folyosóra, ott összetalálkoztunk. Kálmán dicsérte a szép estét, s azt mondta, hogy épen most érkezett ő is haza, de az este oly szép, hogy sajnált még bejönni a szobába. Én elhittem neki, de másnap, midőn az iskolából kijöttünk, kerestem a találkozást Lénárth Tónival és Kemenczki Józsival, ezekkel bizalmasan közöltem az esetet, egyszersmind hozzá tettem, hogy nem akarok belőle casust csinálni, de a Kálmán barátunknak ezért meg kell lakolni, mert a mint látszik a tolvajságra hajlandó. Tavaly is a csere helyét azért kellett neki idő előtt elhagyni, mert gazdájának pénzes fiókjából a bankjegyet a nyíláson át lépvesszővel ki büvészkedte. Ezt a gonosz hajlandóságot hát ki kell belőle verni, de úgy, hogy erről rajtunk kívül ne tudjon senki. Erre nézve a következő tervet adtam elő: délután - épen szombat lévén, nem mentünk iskolába - együtt leszünk nálunk mind. Beszélgetés közben én előhozakodom azzal, hogy milyen furcsát álmodtam én tegnap este, mikor itt a divánon fekve elszenderedtem.- 165 -