Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XVI. Helyzetem a Prochazka családban

pozsonyi fényképész készített, szintén atillában ábrázol, de ez az atilla nem volt az enyém, az egész kosztümöt Kürthy Géza osztálytársamtól arra az egy alkalomra kölcsönöztem, a ki már a húsvéti szünidő alatt kapta a magyar ruhát, mely után én is élénken sóvárogtam.

Az osztrákokra nézve szerencsétlenül végződött olasz háború147 után a Bach által inaugurált absolut kormányrendszer ugyanis ekkor már a végnapjait élte, az erősen szorító békók engedni kezdtek és Széchenyinek 1860. április 8-án történt tragikus halála alkalmából148 rendezett gyászünnepélyeken a visszaszorított szabad szó erőteljesen tört ki a magyar keblekből. Az egeket hasogató harsogással énekeltük a szózatot, és kitörő örömmel kiáltottuk bele a szabad légbe a dörgő éljeneket a magyar hazára. A diákság tüntetőfelvonulásokat rendezett, a nélkül, hogy a rendőrség közbe lépett volna. A hazafi érzések dagasztották a kebleket, a hosszú éjszakát derengő hajnal váltotta fel.149

A magyar érzés megnyilatkozásának más formája még nem volt, mert a fórumon még szóhoz nem juthatott, hát külső formában nyilatkozott meg: a magyar ruha tüntető viselésében. Elő került a régi mente, régi kalpag, a karneolgombos atilla, a vitézkötéses szűk magyar nadrág, a lobogós bő ing, czifra szűr, melyhez juhászbot is járult, a kerek kalapról széles szalag csüggött alá, a kalapokon és kalpagokon óriás sastollak

147 1859. június 4-én az osztrák seregek Magenta mellett súlyos vereséget szenvedtek, aminek következtében a Habsburg-monarchia elvesztette Lombardiát. Augusztus 22-én az uralkodó menesztette Alexander Bach belügyminisztert. Vö. BENDA 1984. III. 719-720.

148 A hatósági zaklatások miatt gróf Széchenyi István a döblingi elmegyógyintézetben 1860. április 8-án öngyilkos lett. Halálának hírére országosan gyászistentiszteleteket tartottak. Április 30-án a pesti belvárosi templomhoz a Széchenyi-rekviemre mintegy 80 ezer ember vonult fel. Vö. BENDA 1984. III. 722.

149 A pozsonyiak 1860. április 30-án a székesegyházban tartottak gyászmisét a nagy hazafi tiszteletére. N. N.: (Gyászmisék Széchenyiért.) = VU 7. (1860.) 19. sz. (május 6.) 225.-158-