Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)
XV. Pozsony
XV. Pozsony Vámossy káplán úr a csere-ügyet teljesen rendbe hozta. Meg lett határozva a nap, melyen édesanyám engem felvisz Pozsonyba, s a mely napon a csereszülők engem várni fognak. Nagy változás ez egy gyermek életében, elszakadni a szülői háztól, kiválni a családi körből és egy egészen ismeretlen - hozzá még idegen nyelvű - család körébe illeszkedni, az eddigi megszokott viszonyokkal szakítani, azokat újakkal felcserélni, - s ez a nagy változás minden átmenet nélkül egyszerre ... De hát a gyerek minden változásnak, minden újnak örül. így voltam én is. Az elválás gondolata - úgy emlékszem - nem nagyon bántott és midőn szeptember 17-én (1859) délután édes anyám és nagyné- ném a magammal viendő holmikat összepakolta, inkább örömet, mint az elválás feletti bánkódást éreztem. Az utazás gőzhajón történt, mert akkor Komáromnak Pozsonnyal még nem volt vasúti összeköttetése.128 Éjfélkor indultunk hazulról. Elkisért a hajóállomásig az egész család. Éjfél után Vá 2 órakor megérkezett a bécsi hajó, s elbúcsúzva a család minden tagjától édes anyámmal felszálltunk a „Josef-Carl” nevű szép hajóra. Az éji sötétségből alig bontakoztak ki a városnak halvány körvonalai, s az ismerős vidék az éji sötétben tűnt el előlem. Az éjszaka a hajón nem volt unalmas, mert ismerősökkel együtt utaztunk. Rajtam kívül még két komáromi fiú is volt a hajón, a kiket a szülei szintén Pozsonyba vittek cserébe. Az egyik Mórocz József fakereskedőnek Kálmán nevű, és Kemenczky József orvosnak József nevű fia. Mindkettő velem egykorú, ismerős fiú volt, nálam egy osztállyal jártak alább. Nagyon valószinű, hogy ez az egyszerre való utazás nem véletlenül esett össze, hanem előzetes megállapodás szerint történt. Kemenczky- 140 128 A Pozsony-Komárom vasútvonalat 1896. november 16-án adták át a forgalomnak.
