Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XV. Pozsony

Józsiért a csereanyja, Vámossy Zsigmondné - az általam többször említett káplán urnák a sógornője jött el. Ez, mint Vámossy Zsigmond jó nevű pozsonyi csizmazia mester neje, már a hajón előzetesen megismertetett bennünket azon családokkal, a kikkel csereviszonyba lépünk és másnap délelőtt, mikor megérkeztünk, szives volt bennünket elkalauzolni a Szél utcza 4-ik szám alá, a hol az én csere szülőim: Prochazka József és családja laktak. Ide Mórocz fakereskedő úr is elkísért bennünket, a ki a német nyelvet jól beszélvén, köztünk és csereszülőink közt a megbeszélni valókat közvetítette. Helyettem Prochazka urnák Vilma nevű lánya fog hozzánk elmenni, másnap délelőtt ugyancsak a bécsi hajóval. A dolgokat ekként rendbe hozva, édes anyámmal egy vendéglőbe szálltunk és ott megebédeltünk. A délutánt Vámossyék meglátogatására fordítottuk, a kik nagy szívességgel fogadtak bennünket, és édes anyámmal együtt nagyon örültünk, hogy ebben az idegen városban egy komáromi származású kedves családot találtunk, a melyhez én mindenkor bizalommal bekopogtathatok.

Itt mellesleg megjegyzem, hogy ebben az időben a csere intézmény129 Komáromban még in floribus130 volt. Minden valamire való család gondoskodott arról, hogy csemetéje, mikor megágendázott - a német nyelvet elsajátítsa, viszont a német ajkú szülők is igyekeztek gyermekeiknek a magyar nyelvbeni jártasságot megszerezni. így történt, hogy a német nyelvű gyereket a magyar nyelvű gyerekért elcserélték. Ez a csereviszony azon kívül, hogy nem volt költséges, azzal az előnnyel járt, hogy az uj családban - különösen a hol több gyermek

129 A magyarországi cseregyerek-intézményről az elmúlt évszázadban számos - főként néprajzi - résztanulmány született, de szintézis még nem készült. Vő. JANKÓ 1902., GÖNCZY 1914., ANDRÁSFALVY 1972., KÓSA 1981., CSOMA 1982., PALÁDI-KOVÁCS 1982., LISZKA 2007.

130 in floribus (latin) = virágjában- 141 -