Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XII. Politikai és társadalmi viszonyok

szedjük ki a bagolyfiakat. Én ugyan ma sem tudom, hogy az én Jancsi barátom mit akart a bagolyfiakkal, de mert a zöld salugáterhez feljutni, és onnét szétnézni már régi vágyamat képezte, a kalandban szívesen részt vettem. A harangok felett tudniillik deszkaburkolat zárta el a toronynak többi részét. Ezen burkolat felett volt felállítva egyenesen egy magas fenyőszál, melyen keresztül létrafogak voltak ütve, s ezen fogakba fogózva lehetett feljutni ama bizonyos zöld salugáterhez, ebből látható, hogy nem valami kényelmesen lehetett közlekedni a magasságbeliekkel, de hát a vállalkozó szellemű fiatalságot nem igen szokta zsenirozni ilyesmi, gondtalan nemtörődömséggel mentünk neki mi is a meredek útnak.

Felül voltam én, alattam kapaszkodott a pajtás, igy haladtunk fokról fokra, egyre magasabbra, s már épen kevés híja volt, hogy feljussunk a Csimborasszóra, mikor ... Krach! egyet roppan, épen az a létrafog, melyre a lábamat tettem, a következő pillanat aztán már a repülés pillanata volt - de lefelé, a nehézségerő változhatatlan törvényénél fogva nekem okvetlen az én Kecskés János barátomra kellett esnem, a kit akaratom ellenére is magammal ragadtam a szédületes bukás örvényébe... azaz, hogy a fentebb említett deszkapadlóra, melyen mindketten békamódra elterültünk, és ott egy darabig, de hogy meddig, azt ma se tudom, eszmélet vesztve feküdtünk. A dolog rendje szerint - miután az én helyzetem volt a kedvezőbb, én jöttem először magamhoz, s miután megállapítottam, hogy hol vagyok és hogy mi történt velem, megpróbálom mozgatni a tagjaimat. Örömmel tapasztaltam, hogy azok mozognak; mert úgy éreztem, hogy nagyon sajog; de volt is oka, mert igy kemény daganat jelezte a helyet, a hol az esését felfogó deszka burkolattal összeütközött. Nem sokára az én Jancsi barátom is feltápászkodott. Hála Istennek, neki sem törött se keze, se lába, hanem két metsző foggal, sajnos szegényebb lett, mely akkor tört ki, mikor én a fejére zuhantam. Ezer szerencse, hogy nem a nyelvét harapta el. De azért a Jancsi,- no -