Hudi József: A dunántúli nemesi községek statútumai a XVII–XIX. századból (Veszprém, 1999)
I. Forrásközlés. Nemesi falutörvények a Dunántúlról
37 2. Az ki elégeti /az erdőt/"6, vagy falubeli vagy vidéki /leszen/"7, és végére mehetünk, annak is négy fórént legyen az bírsága, mellyet az falu bírája vehesse megh. 3. A ki valakinek földet, avagy megyéjét elszántja, avagy erdejét elvágja, és megh bizonyodik, avagy rétett el kaszállja, azt megh tekintvén (a) falu bírája és (az) esküttek, ha úgy találtatik, négy forént legyen az bírsága. Az ki penig bírót, vagy esküttet ki viszen valami becsűre, azoknak fárotságokértt egy pint bor Tegyen az igasága, azt tartozzék megh adni; ha penigh erdőt, vagy szántóföldet méret valaki, ha ha ketten lesznek hozzája, két fele egy pint borral tartozzék, s egy tál étekkel"8 4. Az ki az uczán sárt nyomat, és vermet csinál, annak egy forént legyen az bírsága. 5. Az ki egymást ti(s)zteletlen szóval illetné, azis, ha megh bizonyodik, annakis egy forént legyen az bírsága; amely fél okot ad rula, tartozzék megh adni, s megh követni, hasonló képpen, ha ok né(l)kül be vádoljais. 6. A kit az bíró házához hirdetnek, és oda nem megyen, avagy el nem kéredszik, az bírótul, húszon négy pinz legyen az bírsága. 7. A mikor törvén(y)t teszünk, az ki megh nem hal(l)gattja az feleleteket, hanem más felöl kiált és csacsog, húszon négy pinz az bírsága. 8. Aki kis lovát az életek között"9 hordozza az idején vemhén kívüli, és valahán(y)szor megh láttják és eszekbe veszik, mindenször húszon négy pinz legyen az bírsága. Hasoidó képpen az ökröket is öszve kössék, és úgy vigyék ki, és secus facturi eadem poena puniantur.* 117 118 119 120 9. Ha szaladás kép(p)en akárkinek életében valami marha megyen, ha tűrhetetlen való kárt teszen, tartozzék az kié a marha, az böcsüsöket ki vinni és a kárt megh becsülteteni, és az marhát be hajcsák. Valahány ember a hajtó pinz(z)el, egy egy garassal tar tozik. 10. Ha peniglen valaki szán(t)szándék(k)all kárt teszen egy másnak, négy forént legyetr az bírsága, s az kárt is megböcsülljék. 11. Ha penigh tilalmas hel(y)re hajttja vagy lovát, vagy akár mi marháját, azt ki vévén, ha ganajoz121 vagy szánt, akkoris ember legyen mellette, aki az kártul megh oltalmazza; ha azon kívül oda hajt, egy forént legyen az bírsága. 12. Az ki az egy más erdejét tűrhetetlen képpen elhordgya, vagy hátán, vagy szekerén, egy forént legyen az bírsága, az ki penigh afféle kártevőt megh látnája, s be nem mondanája, annakis egy forént legyen az bírsága. 13. Az ki az falu töltésére reá nem megyen, mikor az faluban töltést csinálnak, hoszon négy pinz legyen az bírsága. 14. A köz kertet tartozzék minden ember igazán föl tenni, és aki más földére, vagy az uczára ki teszi és be nem veszi, négy forént legyen az bírsága. 15. Az ki az földek dülejét és tanárkot elhorgya, vagy elégetnéje, négy forént legyen az bírsága, s ki azt megh látná és be nem mondaná, száz piitz legyen az bírsága. 16. Az földek dülejében, az mint az falu limitállja122, minden ember 110 A zárójeles rész sor feletti utólagos betoldás. 117 A „leszeif’utólagos betoldás. 118 Két elöljáró esetén étkezést és egy-egy pint bort kellett biztosítani. 119 gabonaföldön l2U a másként cselekvők ugyanolyan bírsággal bűnhődjenek 121 trágyát visz 122 limitálja = megszabja, meghatározza
