Hudi József: A dunántúli nemesi községek statútumai a XVII–XIX. századból (Veszprém, 1999)
A nemesi községek szervezete és működése a XVII–XIX. században
ti Bizonyos, hogy a nemesi községek parasztnemesi tömegeire éppúgy nem hatottak közvetlenül a felvilágosodás, majd a liberalizmus eszméi, mint a jobbágyságra.27 28 Az új eszmék elsősorban a művelt főúri-köznemesi körökben találtak visszhangra, de megtalálták az utat a kisnemesi és paraszti sorból verbuválódó értelmiségiek felé is. Részben az ő művük 1848-as polgári átalakulás előkészítése és véghezvitele. A forrásközlésről Jelen forráskiadványban elsősorban a dunántúli curialísta falvak rendtartásaiból nyújtunk válogatást azzal a céllal, hogy az újkori magyar társadalomtörténet, igazgatástörténet, történeti néprajz iránt érdeklődők számára használható anyagot adjunk. A nemesi községekre vonatkozó sokféle forrástípus (privilégiumlevelek, falujegyzőkönyvek, bírósági periratok, összeírások, tanúvallomások stb.) közül kétségkívül a legértékesebbek közé tartoznak a statútumok, melyek a községi önkormányzat egészének vagy egy-egy fontos részterületének szabályozására készültek. Jellemzőjük, hogy a rendtartásokat a helyi lakosság széles körének részvételével, falugyűlésen, közgyűlésen alkották meg, s az illető vármegyével hagyatták jóvá. Ez garanciát jelentett arra nézve, hogy a jogszabályok nem ellenkeznek a jogszokásokkal és hazai törvényekkel, s hatósági kényszerrel is végrehajthatók. A rendtartások készítőiről keveset tudunk. Valószínűleg a kiküldött vármegyei tiszteknek (alispánnak, szolgabíráknak) meghatározó szerepük volt a szövegek összeállításában. A névtelen szerzők kikerülhettek a képzett (jogtudő) helyi birtokosok közül is, akik az adott vármegye táblabírói karában is ténykedhettek. Nagyon korán kialakultak a rendtartásminták, melyek alapszövegét a helyi igények és adottságok szerint módosították. A közzétett iratok több mint kétszáz esztendős időszakot fognak át (1635- 1847), ami többféle forráskiadási kérdést is felvet. A magyar helyesírásban ugyanis az akadémiai helyesírási szabályzat (1832) elkészítéséig nem létezett egységes normarendszer.29 A táji-nyelvjárási és felekezeti színezetű nyelvhasználat estik lassan formálódott egységes nemzeti irodalmi nyelvvé, melynek alapja a dunántúli nyelvjárás lett. A forrásszövegek kezelhetősége érdekében a kiadás során mindenképpen követni kellett bizonyos szabályokat. Nem látszott célszerűnek a forma- és BENDA 1976. Ugyanakkor a kivételi példázza — s további kutatások szükségességére is figyelmeztet - a bőnyi nemesi közbirtokosság esete. Ott az 1840-es évektől gyakran került közgyűlés elé politikai kérdés; így pl. tudjuk, hogy pártolták a védegyletet, s a jelentősebb felpéci közbirtokosokkal egyeztetve támogatták a háziadó bevezetését. GyL IX. 255. A bőnyi nemesi közbirtokosság közgyűléseinek jegyzőkönyve II. köt. (1834-1846), 1845. jan. 15. ülés, DOMINKOVITS 1988. 28 A fontosabb fenmaradt nemesi községi irategyüttesek megyei közgyűjteményenként: Baranya Megyei Levéltár: Szabadszentkirály (iratok); Esterházy Károly Tájmúzeum (Pápa): Felsőgörzsöny (birói jkv. 1785-1942), Egeraljai Helytörténeti Gyűjtemény (Veszprém m.): Egeralja törvénybírői jegyzőkönyve (1816—1846), Vas Megyei Levéltár: Alsóőr—őrsziget (iratok), Meszlen (iratok), Nemeskocs (iratok), Nemesmagasi (bírói jkv. 1836-1845), Veszprém Megyei levéltár: Alsóörs (nemesi közbirtokosság levéltára), Mencshely (iratok, bírói jegyzőkönyvek), Öcs (számadáskönyv 1787-1827), Szentgál (feudális kori levéltára), Tapolcafő (hegyközségi jkv. 1753-1866), Zala Megyei Levéltár: Monoszló (bíróláda iratai), Nemeshetés (bíróláda iratai). A határon túli, e térségre vonatkozó levéltári iratanyagból két történeti Vas megyei település; Felsőőr — nemesi mezőváros — és őrisziget községi iratanyagát kell kiemelni. Burgenlandisches Landesarchiv, Eisenstadt, Gemeindearchivalien, Oberwart, Sziget i.d. Wart. 29 FÁBIÁN Pál: Nyelvművelésünk évszázadai. Gondolat, Bp., 1984. 48-49.
