Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

HERMANN István: Adalékok a pápai céhek működéséhez a XVI-XVII. században

Meg kell állapítanunk egy fontos dolgot: a céhlevelek gyakran úgynevezett bokrokat alkotnak, vagyis egyik alakuló céh a már működő másiktól szerzi be hitelesített másolat formájában annak a jól bevált szabályzatát. Majd azt, vagy annak átiratát hitelesítteti földesurával, városa bírájával, tanácsával, esetleg a királlyal stb.‘3

Nemcsak mi kaptunk ilyen céhleveleket, hanem sok helyre lemásolták a pápaiak szabályzatait is. (pl. 1642-ben a pápai csizmadia céh levelét a sümegi mesterek, vagyis Pozsony-Győr-Pápa-Sümeg bokor alakult ki. Vagy a pápai szabók céhlevelét 1635-ben keszthelyi, 1643-ban komáromi, 1645- ben őriszentpéteri mesterek szerezték meg, ami természetesen bevételt jelentett a pápai céhnek is, hiszen a másolat kiadásáért fizetni kellett. A sort lehet folytatni a pápai szűcs céhlevéllel, amit 1636-ban a sárvári, 1638- ban a keszthelyi céh kapott meg szabályzatul.)

Ezek a céhlevél átadások kifejeznek az egyszeri találkozáson túlmutató kapcsolatokat is. A vezetéknevek kezdődő megjelenése gyakran utal a származási vagy tanulási helyre. Sajnos főleg az utóbbit csak olyan szerencsés esetben tudjuk dokumentálni, mint a pápai és őriszentpéteri, (vagyis őrségi) szabók esete, akik a vallásos életen'4 túl is természetes kapcsolatban voltak egymással. Számtalan mester tanulta inasként, legényként a szakma fortélyait Pápán, majd lett városunkban mester, sőt befolyásos tanácstag, vagy ment haza szűkebb pátriájába és ott folytatta mesterségét a céhben, gyakran, mint vezető tisztségviselő. (A dokumentáció fontos, szin‘3 Például a többször idézendő pápai asztalosok 1677-es céhlevele esetében a hitelesítési formula az oklevél elején: „Hogy mivelhogy az jó szokásnak és Tisztességnek gyarapodásáért, az mely az Pápay és Weszprémij Mesterek és Legények részérül egyaránt nevekedgyék és megh tartassák, bizonyos rendtartást kivánának meg szörzeny és föl álléttany. De mivel ezen jó igyekezetnek végben vételyére Eő Fölséghétűl kegyelmes Vrunktul nékünk kegyelmessen adatott és az itt való boldog emlikezetű és a’ mostany is Méltósághos Feö Generálissok Eő nagságok s több illendő Magystratussok által is confirmaltatott Czéhbéli Articulussaink igassága égen szükséges volna Eö kegyelmeknek Annak ókáért az jó szomszidcságnak szereteti és kötelessége is azt hozván magával, az előbb említett Instans Szomszid Mester Társaink méltó kérésekre és az meg irt Vitézlő Rendnek is barátcságos requisitiojára nézve azont meg nem tagadhattuk, hanem megh nevezet Articulusainknak hiteles és valóságos Párját Transummáltotván s Czéhünk szokot Pöcsétivel megh erősítvén authentice ki attuk Eő kegyelmeknek az mint szorul szóra következnek:” MOL. C. 25. 54. csomó. Helytartótanácsi Levéltár, Acta mechanica, Veszprém megye Na. 1/19. 441-447. folio.

*4 Az Őrség erőteljes református kötődése a pápai református Kollégiumhoz. Vö: BENCZIK Gyula-HERMANN István: A pápai szabók céhlevelének átirata az őriszentpéteri szabók részére In: írott és tárgyi emlékeink kutatója. Emlékkönyv Bánkúti Imre 75. születésnapjára. Szerk. Mészáros Kálmán. Bp., 2002.

— 62 —