Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

HERMANN István: Adalékok a pápai céhek működéséhez a XVI-XVII. században

te kizárólagos forrása lenne a fennmaradt mesterkönyv, ami Pápa esetében csak a szabóknál^ élte túl a történelem viharait...)

Röviden foglakozni kell a céhbéli mesterek társadalmi állásával is. Megállapítható a XVII-XVIII. században, hogy a céhmesterek a város polgári (tehát nem katonai) elit rétegének gerincét alkották, ez vonatkozik a vagyoni súlyra és a városigazgatásban betöltött szerepre egyaránt. A XVII. század ismert bírái közül 33 volt iparos, azaz polgári származású és mindössze öt volt nemesi származású. (A harminchárom iparos származású bíró több mint a fele, tizenhét fő szabómesterséget űzött.) A nemesi származásúak a században 1638/39-ben voltak utoljára a település első emberei. A nemesi származásúak közül ketten ún. homo novusok voltak, vagyis saját maguk szerezték a nemességet, famíliájuk iparoscsalád volt. pl. Hegyi Imre apja szabómesterként dolgozott. Nemesség megszerzésében korábbi familiáris kapcsolatai és anyagilag is jól sikerült házasságkötése játszhatott szerepet. Nem ismerjük a mesterségét az izsákfai származású Sándor családnak, de tehetős pápai polgárok voltak, nemességet szerző fiúkat külföldi egyetemen taníttatni tudták.

Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a legtöbbször megválasztott bíró is szabó mester volt Hencz Imre nyolc alkalommal viselte ezt a tisztséget. Az ismert adatok alapján Bors Takács János viselte leghosszabb ideig egymás után a bírói tisztet három alkalommal, egyébként még egyszer választották pápai bíróvá. Természetesen a tanácsbéliek, a tanácsnokok és a vásárbírák is ebből a céhbéli iparos rétegből kerültek ki.* 16

Tekintsük át ezután a pápai céhek működését a céhlevelek alapján. A céhlevelekről tudni kell, hogy az iparos testület működésének alapvető feltétele volt, hogy a „fenntartó” által hitelesített, azaz engedélyezett céhszabályzata legyen. Mezővárosok esetében ezt legtöbbször a földesúr engedélyezte, de a város nagysága, gazdasági ereje, autonómiájának foka alapján többször hitelesítette a céharticulusokat a városi önkormányzat, élén a főbíróval. Pápán is számtalan ilyen alkalmat ismerünk.

A céhlevél volt hivatva a testület mindennapi működését aprólékosan szabályozni. Mint a középkorban és a kora újkorban szinte minden testület a céhek is szigorú hierarchikus szabályok szerint épültek fel. Aki a megalkotott és általa elfogadott szabályok ellen vétett, annak büntetést kellett

‘5 Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára Föl. Hung. 2608.

16 Összefoglalóan: HERMANN István: Pápai bírók a XVII. században. Adalékok a XVII. századi Pápa városi archontológiához. In: Pápa Múzeumi Értesítő' / Acta Musei Papensis, 7. (2002) 71-108.-63-