Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

H. SZABÓ Lajos: Nádasdy Lajos helytörténészről és zánkai lelkészről - a köszönet hangján

nak” jelszóval. Természetesen Jókai nevét kihagyva, hogy ne legyünk hamisítók. Sajnos sokan úgy néztek rám, mint egy szót sem érdemlő ellenségre, pedig ekkor már a hetvenes években jártunk.

1981-ben ünnepelte szeretett iskolám alapításának 450. évfordulóját. Megtisztelő volt, hogy a 30 tagú emlékbizottság tagjaként együtt lehettem Somogyi Jóska bátyámmal, akit könnyű volt rábeszélni egy városi érem elkészítésére, Rab Zsuzsával, Lőrincze Lajos egykori tanárommal és osztályfőnökömmel, Kövy Zsolt bátyámmal, Csoóri Sándor évfolyamtársammal és sok más jeles személlyel. Az évfordulós ünnepségen felvillanyozott, amikor Pozsgay Imre oktatási miniszter szavaiból azt lehetett sejteni, hogy itt az ideje egyes nagy múltú egyházi iskolák visszaállításának, hiszen az egyházi iskolák és az állami tanintézetek közötti nemes versengés felhajtó erő, tudásnövelő tényező lehetne. (Sajnos akkor a várt eredmény helyett Pozsgayt hamarosan leváltották és Pápán is elég kevesen tettek valamit az iskola újraindításáért.) Az akkor már hivatalosan is nyitvatartót református könyvtárban Kövy Zsolt igazgató tartotta égve a gyertyát, aki mellé mi, öregdiákok sorakoztunk fel. Adományokat gyűjtöttünk egy propagáló kiadvány nyomdai költségeire, majd a végén sok milliós alapítvány lett az összegyűlt pénzből. Pedig eleinte nehezen gyűlt a pénz, mi, egykori kollégisták adtuk először az 5-5 ezer forintunkat (nagy nevekkel ekkor még ritkán lehetett találkozni az adományozók között).

Amikor a hatvanas évek végétől rátaláltam a Pápai Református Könyvtárra, az lett a második otthonom, ahol Nádasdy Lajos, majd Kövy Zsolt voltak a segítségemre. Később is ők lettek azok, akik a Gyulafirátóton élő Hadnagy László történésszel együtt segítettek a hely- és üzemtörténeti munkámban, az irogatás mesterségének elsajátításában. Emellett az egyházi könyvtárban lévő gazdag irodalomhoz (könyv és aprónyomtatványok) hozzájuthattam, adatokat gyűjthettem. E kettős segítséggel elindulhattam a kutatás szövevényes útjain.

A könyvtár 1981-től egyre nagyobb segítséget nyújtott, amikor Kövy Zsolt igazgató úr mellé ismét visszatért Nádasdy Lajos könyvtáros. Segítségükkel tovább gazdagodtak ismereteim, ennek eredményeként az 1980-as évek végétől megjelentek az első könyveim, sajtócikkeim. Azóta pedig már túl vagyok az 50. könyvem kiadásán és 500-600 tanulmányom, cikkem megjelentetésén. Hogy eddig eljutottam, sokat köszönhetek Nádasdy Lajos lelkész úrnak, könyvtárosnak, történetkutatónak, akit én csak „kedves Lajos bátyáménak szólítottam. A könyvtáros munkásévei alatt egy segítőkész embert ismertem meg, akit alkalmas és alkalmatlan időben

52-