Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

H. SZABÓ Lajos: Nádasdy Lajos helytörténészről és zánkai lelkészről - a köszönet hangján

bármikor felkereshettem. Ő mindig segített és aranyat érő tanácsokkal toldotta meg hivatalos mondandóját, a kikölcsönzött könyvek használatának szakszerűségét illetően. Nagy segítség volt ez akkor nekem, mint kezdő kutatónak, mivel eleinte nehezen igazodtam el a könyvtári irodalom rengetegében. Szerencsére Lajos bátyám jobbnál-jobb forrásmunkákat ajánlott-kölcsönzött részemre.

Amikor a Jókai utca felőli szűk kis ajtón bejuthattam az egykori „mini” olvasóterembe, mindig így szólított: „Szerbusz Lajosom, na meggyüttél?” (Vas megyei kiejtéssel...) Akkorra már elő volt készítve a korábban kért vagy az általa ajánlott anyag. Azután jól elbeszélgettünk, először csak a kutatási területemhez kapcsolódóan, később, miután tudomást szerzett arról, hogy anyai ágon Héra ivadék vagyok, tájékoztatott arról a gazdag irodalomról, mely a Vasi Szemlében és másutt megjelent. Ebből tudtam meg, hogy a szájhagyomány szerint a törökök elől menekülő görög hajósnépekként ismert Héra őseim a csatározásoktól félreeső helyen, főleg Vas megye területén telepedtek le, és zömében ma is ott élnek. Segítségével megismerhettem Héra Bálint megyei alispán tetteit, a ma Szombathelyhez csatolt Héraháza népének életét és azt is, hogy az 1800-as évek második felében - több évtizeden át - Széli Kálmán (Vörösmarty Ilona férje) volt a birtokosa, aki országos hírű szarvasmarha-tenyészetet alapított és egy országos kiállításon díjazott tenyészbikáját Pásztor János szobrászművész megmintázta. Megjegyzendő, hogy Vas megye jelenleg is a Héra családok ősi fészkének tekinthető, mert a hazánkban élő Héra nevezetű családok zöme jelenleg is e megyében él.

Amikor pedig tájékoztattam arról, hogy nekem mint a Héra családok egyik ivadékának Dörgicsén, Mencshelyen, Akaiiban és Zánkán élnek a rokonaim, akik zömében templomba járó reformátusok, Lajos bátyám azonnal a bizalmába fogadott, mivel Ő azokban a nehéz években (1951— 1956) Zánkán szolgált mint református lelkész. Bizonyára a lelki vigaszon kívül kevés segítséget tudott nyújtani az akkor zömében kuláklistára került Pálffy és Varga családoknak, amelyekbe házasság révén két dörgicsei Héra nevezetű unokahúgom is bekerült. Ekkor volt az a szomorú időszak, amikor még a presbitérium tagjai közül is ki kellett zárni az osztályidegennek minősített személyeket.

Nádasdy Lajos azonban ekkor sem adta fel. Hívei megtartása, a félelem és a feszültség enyhítése végett igyekezett szélesíteni a tevékenységét. Ez okból az egyháztörténet mellett foglalkozott a település történetével, előadásokat tartott, és amit csak lehetett - az emberek vigasztalására --53-