Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

ERDÉLYI Gyula: Madárszárnyakon száll az emlékezet Bakonyaljától Kemenesaljáig

tosítva: lakóhelyéről is egyre többet beszélgettünk, miután már hosszabb idő óta gyakori látogatója lettem Celldömölknek. Ugyanis egy véletlen ta­lálkozás Dala Jóskával, kivel ifjúkori barátság éledt újjá sok-sok év után, lehetőséget teremtett számomra megismerkedni a szép Kemenesalja tájai­val, kiemelt szerepet szánva a borászatáról híres Ság hegynek, ahol nagyon nehéz volt ugyan elkerülni egyik másik pince gazdájának barátságos invitá­lását, a kimondott cél a hegy madarainak megismerése volt. Ság hegy Egyáltalán nem nehéz megállapítani, hogy megkapóan szép ez az idők folya­mán megcsonkult hegy. Megmászni, barangolni az emelkedőkkel, lejtőkkel bőségesen rendelkező hegyet viszont annál fárasztóbb. Persze elsősorban an­nak, aki korábban sík terephez szokott. Ami viszont a látványt illeti, az kárpó­tol minden fáradtságért. Nagyon szép és gazdag a hegy flórája, amely tavasztól őszig gyönyörködteti a turisták csoportjait. Nem lehet véletlen, hogy ennek a szép birodalomnak a katlanában, a kráter mélységében rendezték-rendezik esztendőről esztendőre a messze híres Kemenesaljái Napokat. Amikor itt elkezdtem madármegfigyelői ténykedésemet, hírt adott róla a megyei lap, a Vas Népe, jelezve a sorokban, hogy kutatói felmérés összeg­zése után tanösvény felállítását fogják szorgalmazni, elnevezve az ösvényt a jeles Vas megyei tudósról, Csaba Józsefről A tisztelet jeleként emlékezzünk e nagyszerű emberre is, aki annak ide­jén megtisztelt barátságával, akivel rendszeresen levelezést folytattam, kölcsönösen beszámoltunk egymásnak madártani tapasztalatainkról. Sze­mélyes találkozásunk alkalmával a Vasi Természetvédelmi Napok rendez­vényén, Kőszegen együtt hajtottunk fejet Chernél István és Vönöczky- Schenk Jakab sírja előtt. Tervezgettünk egy közös Ság hegyi bejárást, kí­vánsága szerint télen, mert - mint mondta - havas tapasztalatai innét hiá­nyoznak. Sajnos erre nem került sor. Nyolcvanadik születésnapján még köszönthettem őt a Savaria Múzeum munkatársaival és Dala Jóskával együtt, koccintottunk vele annak reményében, hogy még továbbra is meg­örvendeztet bennünket újabb és újabb publikációkkal. Fájdalom, nem így történt. A köszöntés után néhány hónappal meghalt szülőhelyén, Csákánydoroszlón. Ság hegyet járva, kíváncsian pásztáztam távcsövemmel a megközelíthe­tetlen kőbirodalmat, keresve és találva ritkának számító madarat. Lajos bátyám meg is jegyezte:-45

Next

/
Thumbnails
Contents