Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

ERDÉLYI Gyula: Madárszárnyakon száll az emlékezet Bakonyaljától Kemenesaljáig

- Már épp ideje, hogy elkezdted itt is a madarak számbavételét!

Aztán elismerően hozzátette:- Rendes dolog tőletek, hogy Csaba Jóskáról kívánjátok elnevezni a majdani tanösvényt. Ő aztán igazából megérdemli.

Az elismerésnél azért használt többes számot, mert az járt Dala Jóskának is. Neki főképp, hiszen ő volt szervezője, mozgatója az ügynek, ami megfelelő publicitást is kapott.

Ritka madár, melyre már utaltam, a kövirigó. Állománya hazánkban nagyon megfogyatkozott. Élőhelye sziklafalak, romok. Nekem még volt szerencsém találkozni vele a Ság hegyen, az utóbbi években már alig fordult elő, mondhatni el is tűnt innen ez a szép madár. Annak idején én több alkalommal is megfigyeltem, fészkelését bizonyítottnak láttam.

A holló ma már jellegzetes madara a Ság hegynek

Legalább két-három pár vörös vércse is fészkelt a sziklafalakon, ám a néhány év múlva idetelepülő holló família elüldözte őket. így ma már uralkodóvá vált itt ez a fekete madár. Akadtak szép számmal kis énekesek: kenderike, tengelic, zöldike, cinke, fülemüle, erdei pinty, házi rozsdafarkú. Ez utóbbi ősi fészkelőhelyét találta itt meg, hiszen valaha a hegyekben volt az igazi otthona. Ugyanez vonatkozik a sarlósfecskére, melyet nem véletlenül hívtak kőszáli fecskének, és valamelyest igaz ez a molnárfecskére is, mivel tőle sem idegen a sziklafalakon való fészkelés. A Ság hegyen is megfigyelhető volt e szokása. Rokonával, a füstifecské-46-