Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
ERDÉLYI Gyula: Madárszárnyakon száll az emlékezet Bakonyaljától Kemenesaljáig
Madárszárnyakon száll az emlékezet Bakonyaljától Kemenesaljáig ERDÉLYI GYULA Ismerkedésem Pápa városával úgy kezdődött, hogy rászántam nem kevés időt zegzúgos utcáinak bejárására. Kellemes séták voltak ezek, rábukkantam jó néhány öreg épület történelmi titkokat is sejtető falaira, szépségére. Volt ezekből bőven, iparkodtam is jól megjegyezni, elraktározni a látottakat. Már akkor volt olyan érzésem, hogy ez a patináns kisváros méltón őrzi múltjának emlékeit, jellegzetes arculatát. Később az is kiderült számomra, hogy szellemiségének megőrzésére is nagyon ügyel. Ezek a séták nem mostanában voltak. Bizony, bizony eltelt már azóta ötven esztendő, és be kell valljam, hogy itteni életem öt évtizede után is számos új élménnyel gazdagodtam, nem is szólva a friss felfedezés boldog öröméről. Én a Mezőföld tájáról érkeztem abban az időben, magammal hozva annak a térségnek emlékeit. A királyok városának szülöttjeként persze én is - mint tették mások -, összehasonlítgattam a megélt tapasztalásokat, természetesen annak szándéka nélkül, hogy bármelyik otthonom javára, vagy terhére döntsék. Erre egyébként sem volt szükség, ám úgy igaz, hogy az a pezsgő szellemi élet, ami mindvégig jellemzője volt ennek a városnak, nagyon megragadott. így természetes volt, hogy munkámból fakadóan odafigyeljek a város képzőművészeti életre, s abban szerény mértékben részt vegyek. A másik terület az ornitológia művelése, ami ebben a térségben új lehetőséget, kutatnivalót kínált, hisz előtte voltam még a környék bejárásának. Miután mindkét tevékenység gyakorlatát még a szülőföldön kezdtem, természetes volt a folytatás új lakóhelyemen is. Hát, így kezdődött az ismerkedés e szép bakonyaljai várossal, intézményeivel, az itt élő emberek életével, gazdagodva barátokkal, sok kedves ismerőssel. Kis idő után már nyakamba vettem a határt is, bejártam a város kistérségének tájait, belefeledkezve annak természeti szépségeibe. Örömmel tapasztaltam, hogy mily sokarcú a városkörnyéki táj, mely vizekben sem szegény, aminek gazdasága magába hordozza az élővilág gazdag-38-
