Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

DÉKÁNY Endre: A „tiszteletes és tudós” lelkipásztor - ma

méből is hasonló nagy nevek sorozatát lehetne összeállítani. Bereczky Albert református püspök szellemesen jegyezte meg: „Nincs előírva, hogy a papoknak korlátolt és tudatlan embereknek kell lenniök; ezt a Bibliában nem olvashatjátok - ellenben azt igen, hogy legyetek okosak.” Egyszóval lényegében arra van szükség ma is, amit a régiek úgy fejeztek ki, hogy a református prédikátort „tiszteletes és tudós” jelzővel illették.

Nádasdy Lajost, a 20. század dunántúli reformátusságának egyik tiszteletes és tudós lelkipásztorát 95. születésnapján a fentiek átgondolásával, valamint Weöres Sándor szép és igaz szavaival köszöntőm:

Kedves Barátom, régen láttalak hát hadd köszöntlek rögtönzött szonettel új együttlétkor régi szeretettel: ó, hány társunk lett közben árnyalak

s közben mennyi vér és genny és salak mosdatott mindünket! S ki nem veszett el, gazdagabb lett tengernyifurcsa sebbel, mint kriksz-krakszokkal a börtönfalak.

Nos itt vagyunk. Élünk még egynehányan, bár arcunk, úgy lehet, megváltozott.

Tán most születtünk? Vagy tán már hiányzunk?

S a mennyben, vagy pokolban, más világban tán éppígy nézi egymást pár halott, kikkel nemrégen együtt cimboráltunk.-37-