Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

DÉKÁNY Endre: A „tiszteletes és tudós” lelkipásztor - ma

református teológia a tudás és a hit (a tudomány és a vallás) minden eddigi konfliktusát olyan látszatkonfliktusnak minősíti, amely vagy a tudomány vagy a vallás téves értelmezéséből ered. (Vö. Kezdetben. A Genesis... magyarázata. 141-157.)

Éppen ezért nincsen semmi különös abban, hogy a mi 20. századunk egyik legnagyobb tudósa: Max Planck, a kvantumelmélet és vele a modern fizikai világkép egyik megalkotója haláláig a berlini evangélikus egyház tagja, sőt presbitere volt. Vagy a másik Nobel-díjas: Albert Schweitzer orvos, teológus és orgonaművész, aki az Igét nemcsak hallgatta, hanem afrikai kórházának orvosai és betegei előtt minden vasárnap hirdette is. Rendszeres igehirdető volt a magyar Kiss Ferenc is, a budapesti orvostudományi egyetem professzora, akinek anatómiai atlaszát a világ minden kultúrnyelvére lefordították. Nem folytatom a sort, hanem helyette utalok a költőre, aki képes néhány szóval elmondani a lényeget:

Isten! Kit a bölcs lángesze fel nem ér,

Csak titkon érző lelke óhajtva sejt:

Léted világít, mint az égő

Nap, de szemünk bele nem tekinthet.

(Berzsenyi Dániel: Fohászkodás)

Megemlítem, hogy van a világi tudományok között egy, amelynek az ismerete a lelkész számára különösen is fontos: ez a lélektan. Mert gondoljuk csak meg: a cipész ért a cipőhöz, a lelkész - vajon ért-e a lélekhez? A lélek tudománya pedig a lélektan. Segít megérteni a lelki problémáival a lelkészhez forduló hívő embert. És erre nagy szükség van. Mert a jó szándék magában nem elég.

A magyar- és a világirodalom legértékesebb alkotásait is el kell olvasnia a lelkésznek. Természetesen ez sem öncélú foglalatosság vagy éppen unaloműzés: elmélyíti és gazdagítja önismeretét és emberismeretét, fejleszti stíluskészségét és ellátja a szolgálataihoz illusztrációs anyaggal.

A korszerű teológiai, általános és irodalmi műveltség megszerzése nem lehetetlenség. Még magas szinten sem! Gondolok János és Pál apostolok filozófiai és teológiai képzettségének a mélységére; Augustinus, Aquinói Tamás, Kálvin János, Spurgeon, Robertson hatalmas műveltségére; vagy a magyarok közül Szegedi Kis István, Bőd Péter, Tóth Ferenc, Szász Károly, Szilády Áron, Révész Imre, Ravasz László és mások példájára. (Vö. Makkai Sándor: Poimenika. 77-103.) Természetesen a többi egyházak történel-36-