Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

VLADÁR Gábor: A Szentírás reformátori értelmezéséről

munkált Krisztus papi tiszte, mivel hogy mi a magunk igazságával, a magunk áldozatbemutatásával, a magunk istentiszteletével nem vagyunk képesek Istent kiengesztelni, hanem hogy Ő - a Krisztus áldozata által kiengesztelődve - nekünk megigazulást, megbékéltetést és örök életet ajándékozhat.

Ha a literális értelmet ilyen módon szemléltetjük a papi tiszt definíciójával, akkor ez nagy segítséget jelent az értelmes embereknek. A loci comunes esetében bizonyos válogatásra is szükségünk van: hol kell a szöveg tartalmát (rés) az Evangéliumra, és hol kell a Dekalogusra, vagy az erkölcsi szabályokra vonatkoztatni. Mert minden egyes érveléshez valami más illik. A határ-locusok azonban mégis a Törvény vagy Dekalogus és az Evangélium, ezek között kell mindazoknak forgolódniuk, akik a Szentírást magyarázzák.

Ha azonban itt valaki az kérdezné, vajon soha nincs helye a Szentírás más értelmezésének, erre azt felelem: ha mi mindent - különbségtétel nélkül - változatos értelmezésekre akarunk átformálni, akkor a Szentírásnak nem lesz többé semmilyen bizonyossága. Tehát joggal kritizálják Origenest17, aki minden egyes, még oly egyszerű kijelentést is allegóriává változtat. Ez az értelmezési módszer a legnagyobb mértékben megrendíti a Szentírás tekintélyét. Mert már Porphyrius is18 ezen az alapon gúnyolódott a keresztyén tanításon, és azt írja, hogy abban semmi sem bizonyos, ha valóban mindent át lehet változtatni valamilyen más értelemre a grammatikai értelmen kívül, ugyanúgy, mint a költők meséit. Ezért a legtöbb esetben meg kell elégednünk az egyetlen grammatikai értelemmel, mint pl. Isten parancsolatai és ígéretei esetében. Valóban, a legnagyobb mértékben nevetséges az, hogy a próféták vagy Krisztus igehirdetéseiben, vagy7 a dogmatikai tanítások megvitatásában, mint pl. egy-egy páli levélben, négyféle értelmet találnak fel.

Egyébként vannak a Szentírásban olyan események és szertartások, amelyek arra rendeltettek, hogy valami mást jelentsenek. Ezekben helye van az allegóriáknak. De még itt sem kell őket aggódva keresgetni, mert bármilyen tökéletesek is ezek a felkutatott allegóriák, mégis: vitás kérdések esetében nem adnak szilárd bizonyítékot, hanem - a képekhez hasonlóan - csupán azt teszik szemléletessé, ami más, biztos helyekről nyer bizonyíV Ld. rá nézve a bevezetőben mondottakat!

18 Vö. EUSZÉBIOSZ: Egyháztörténet, VI, 19. Ókeresztény írók (Szerk. Vanyó László), III. kötet. Ford. Vanyó László. Euszébiosz itt Porphüriosz elveszett művéből idéz, aki különösen Órigenészen gúnyolódik.-277-