Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
VLADÁR Gábor: A Szentírás reformátori értelmezéséről
tást. Van azonban sok ilyen műfajú esemény, mint pl. a Jónás története, aki három nap után ismét életre kelt,^ a bárány levágása húsvétkor,* 20 hódolás a kegyelem trónusa előtt21 és egyéb szertartások. Nos, még itt sem vethetjük el a literális értelmet, ezek ugyanis Istennek olyan útmutatásai, amelyeket nem szabad megváltoztatni isteni felhatalmazás nélkül. De csak vessük egybe magukat az eseményeket és az erkölcsi magatartásokat más, hasonló szövegtartalmakkal (rés), amelyek másutt egyszerűen és irodalmi alakzat nélkül vannak előadva. Mert mindazon dolgok, amelyek az evangélium kinyilatkozatása előtt történtek, valamiféle jelzést adnak az evangéliumról. Következésképpen ragaszkodnunk kell az evangélium beszédéhez és nem szabad a grammatikai értelem mellett új tanítást keresni. Ezért az allegoria minden olyan esetben csak követheti a literális értelmet, amikor a hasonló dolgokat a literális értelemmel egybe lehet vetni (mint pl. egy exemplum vagy kép esetében), miként az állatmesék elmondásakor is a zsarnokok magatartását a farkasok természetével hasonlítják össze, a ravasz embert pedig a rókával. A Szentírásban előforduló allegoria mindig a keresztyén tanítás legfőbb locusai körén belül mozog, ugyanis a Krisztus országára, a bűnbánatra, a kegyelemre, a Krisztusba vetett hitre, a keresztről szóló tanításra, az imádságra, a felebaráti szeretet kötelességeire vonatkozik. Mert ezekben a dolgokban nyugszik meg a keresztyén lélek, és nincs is más, jobb tanítás, amit keresnünk kellene. Következésképpen semmi szükség nincs allegóriára ott, ahol a próféták világos ígéreteket adnak tovább Krisztusról, vagy világos kijelentéseket a hitről, a bűnbánatról, a keresztről, a felebaráti szeretet kötelességeiről. Természetesen e mesterség nem minden alkalmazójának adatott meg, hogy az allegóriákkal ügyesen bánjék, vagy hogy meglássa, hova illenek azok. Mert e mesterség alkalmazói közül senki sem lesz képes erre, ha nem ismeri tökéletesen azokat a locusokat, amelyek a keresztyén tanításban a legfontosabbak, amelyeket röviddel ezelőtt felsoroltam. ‘9 Mt 12,40 azt a három napot, amit Jónás a hal gyomrában eltöltött, tipológikusan a Krisztus halála és feltámadása között eltelt - egyébként nem egészen három napig tartó - időszakra értelmezi. 20 Vö. Ex i2,3kk; ennek tipológikus értelmezése olvasható többek között a Zsid 9,11kben: Krisztus mint az új szövetség páskabáránya. Ld. továbbá lKor 5,7. 21 Vö. Ex 25,i7kk: Isten megparancsolja Mózesnek, készítse el a szent sátort és a szövetség ládáját (= a kegyelem trónusát), ahol Isten megjelenik. A Zsid 9,1-14 interpretációjában a kegyelem trónusa tipológikusan Krisztus visszajövetelére utal. — 278 —
