Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

VLADÁR Gábor: A Szentírás reformátori értelmezéséről

azonban, mégsem haszontalan, János István fordítását nem mellőzve, bizonyos pontokon más fordítási megoldásokkal kísérletezni. Fordításom alapvetően azt a latin szöveget tartja szem előtt, amely az Opera Omnia 13. kötetében jelent meg.* 11 Szakszövegről van szó, melynek precíz fogalmiságát nem egyszerű magyarra átültetni. Elsősorban szöveghűségre törekedtem, és sokszor meghagytam a (magyar teológiai szaknyelvben is meghonosodott) latin szakkifejezéseket. Magyarázó lábjegyzetekkel csak ott láttam el a fordítást, ahol az feltétlenül szükségesnek mutatkozott.

PHILIPP MELANCHTHON A Szentírás négyféle értelméről

(CR13. kötet, 460-474. hasáb)

De mivel ez most közbevetőleg említésre került,12 úgy vélem, hozzá kell tennem valamit néhány olyan kifejezés értelmezéséhez, amelyek a teológiában alkalomszerűen előfordulnak. Némelyek ugyanis ostoba módon úgy hagyományozták, hogy a Szentírásnak négyféle értelme van: litterális, tropologikus, allegorikus és anagogikus értelem. És - különbségtétel nélkül - a teljes Szentírás minden egyes versét négyféleképpen értelmezték. Könnyen megítélhető, hogy ez mennyire hibás. Mert bizonytalanná válik a beszéd, ha ilyen sok értelemre tagozódik szét. De ezeket az ostobaságokat tanulatlan emberek találták ki, akik a beszédművészet semmilyen módszeréhez nem tartották magukat, és bár látták, hogy a Szentírás tele van irodalmi alakzatokkal, nem voltak képesek ezen alakzatokat megfelelő módon megítélni. Ezért arra kényszerültek, hogy újfajta retorikát találjanak ki. Amikor például ezt a mondatot értelmezték: „Pap vagy te örökké Melkisédek rendje szerint, ”*3 akkor először valamilyen történetet kerestek.

reformáció korából. Szerk. Imre Mihály. Debrecen, 2000. Csokonai Könyvtár. Források (Régi Kortársaink). 5. sz.

11 Ld. 9. sz. jegyzetet. Az Elementa Rhetorices első' kiadása 1532-ben jelent meg, átdolgozva 1539-ben. Ez az átdolgozott szöveg lett minden későbbi kiadás alapja. A kézikönyv számtalan kiadást ért meg a XVI. század folyamán, rendkívül népszerű volt Magyarországon is. A magyarországi hatás még feldolgozatlan.

12 Melanchthon megelőzőleg a szónoki beszéd különböző műfajairól beszélt, majd felsorolta az irodalmi alakzatokat, és ezután tért rá az allegóriára. Az exkurzus tulajdonképpen az allegorizáláshoz kapcsolódik.

13 Zsolt 110,4, vő. Gén 14,18, ill. Zsid 6,20 és 7,1-28, ahol a levél szerzője tipológiai kapcsolatba hozza Melkisédeket Jézus Krisztussal. Egyébként maga Melanchthon is ma-274-