Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
VLADÁR Gábor: A Szentírás reformátori értelmezéséről
Nem könnyű felsorolni, milyen abszurd és oda nem illő történeteket találtak ki alkalmanként maguknak, úgyhogy teljességgel tönkretették ennek a locusnak az eredeti értelmét, amikor kitalálták, hogy Dávid a papi tisztet is viselte, azaz a királysága lecsendesítése után elérte, hogy a papi tisztnek is helyes formát adjon, amint az jó fejedelmekhez illik. Megjavította a tant, elrendelte a kultuszt, zsoltárokat szerzett, felosztotta a papok és a léviták kötelességeit. Ezek ugyan dicséretre méltó dolgok egy fejedelem esetében, de ez az értelmezés nem illik ehhez a zsoltárhoz, mert Dávid nem emiatt pap. Melkisédek papságát csak azért említik, hogy jelezzék: az új tisztség nem lesz azonos a lévitai tisztséggel. De bármilyen történetet találtak is ki, azután hozzáadtak egy tropologikus értelmet, amely a történetet az erkölcs területére alkalmazta: amint Dávid követte Melkisédeket, úgy kell nekünk is követnünk az ő bőkezűségét és segítenünk az idegeneket és a szegényeket. Ezt az erkölcs területére való alkalmazást nevezték ők „tropologiai” értelemnek, miközben persze ezt a szót tévesen használták. A ugyanis valami mást jelent. Természetesen nem az erkölcsökről tartott beszédet, sem nem az erkölcsökről szóló magyarázatot, hanem általában mindazt, ami irodalmi alakzatban fejeződik ki, mint például „a szabadulásért való poharat felemelem”:1* * azaz, elviselem a szenvedést és a nyomorúságot. A „troposz” ezen a helyen nem az erkölcs területét jelöli, hanem olyan kifejezés, amelynek az eredeti jelentését átvitték egy szomszédos területre. Harmadik helyen következett az allegoria, amely az egyházra vonatkozott, vagy ha valaki ügyesebben bánt vele, a Krisztusra, mint például „te, Krisztus, vagy a Melkisédek rendje szerinti pap”, és ezt csak az úrvacsorára alkalmazták.^ A negyedik helyre tették az anagógiát, amely a mennyei állapotra vonatkozó értelmezés volt: „te pap leszel, azaz, a kegyes ember boldog lesz a mennyben, Istent papként fogod dicsőíteni.” Tévednek azonban ezzel a kifejezéssel, amikor anagógiát mondanak anagógé helyett. Az anagógia ugyanis „szeszélyességet” jelent, vagy „erkölcsi zabolátlanságot”, az anagógosz szóból, ami „nehezen megzabolázhatót” és „szeszélyest” jelent. gyarázza a Zsolt 110-et, ld. Enarratio psalmi Dixit Dominus c. művét. In: Opera omnia, 13. kötet, 1245-1293. hasáb, u Vö. Zsolt 116,13 *5 Genezis 14,18 szerint Melkisédek Ábrahámnak bort és kenyeret adott. Ezért lehetett ezt a jelenetet Krisztusra és az úrvacsorára alkalmazni.-275
