Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

SZABÓ Géza: Edvi Illés Pál emléke Vanyolán

bakonyalji községben nyolc éven keresztül, 1831-ig szolgált. Ellátva a csóti és gecsei leánygyülekezetek gondozását is. A Vanyolán töltött évek Illés Pál életében a családalapítás, a tapasztalatszerzés, élménygyűjtés és az írói szárnybontás esztendei voltak. 1826-ban itt lépett házasságra Rétalapi Németh Teréziával, aki élete végéig őrangyala és hűséges társa maradt. A ránk hagyott feljegyzéseiből tudjuk, hogy lelkipásztori szolgálatában rendkívül nagy gondot fordított a családi élet tisztaságának védelmére.

Első intézkedése volt Vanyolán, hogy a vert falú, szalmatetős szegényes iskolának nagyméretű új táblát, sajtárt és ivókannát vetet a gyülekezettel. 1829-ben Urszini István tanítónak pedig új mesterlakást építtetett. Kibontakozó irodalmi munkásságát jelzi, hogy a különböző folyóiratokban -, így a Bécsi. Magyar Kurírban, a Laurában, a Kedveskedőben, a Tudományos Gyűjteményekben sorra jelennek meg apróbb munkái.

Neveléstörténeti szempontból rendkívül nagy jelentőségű Edvi Illés Pál találkozása Vanyolán a serdűlő Vajda Péterrel. Az éles eszű - akkor már Sopronban tanuló - jobbágyfiúra rendkívül nagy hatást gyakorolt a nagy műveltségű, németül, angolul, franciául, görögül, olaszul értő, irodalmat kedvelő, természetet szerető prédikátor. Vajda Péter szarvasi kutatói tárták fel a hatás kimutatható nyomait, ami a mindkettőjükre jellemző sokoldalúságban, a természet szeretetében, az irodalmi alkotások helyszínének Távol-Keletre helyezésében is megfigyelhető.

Népnevelő munkáját bizonyítja, hogy szorgalmazza Vanyolán a gyümölcsfatelepítést. Példát is mutatva ehhez, udvara betelepítéséhez vad fákat hozat akkor még a faluig nyúló erdőről, és saját kezével oltja be azokat. 1827 tavaszán pedig 6 szál akácfát ültet a lelkészlakás elé, ami újdonság volt akkoriban. De éles szemmel figyelte a gyermekek játékait, a legények danolását, a felnőttek szokásait. Megírta - többek között - a vanyolai leánykérés teljes menetét és szövegét.

A tankönyvíró „oskolaügyelő” Kemenesalján

Vanyolán 8 évig maradt. 1831-ben a „nagy kholera idején” hivatott meg a nemesdönölki evangélikus gyülekezetbe. A mai Celldömölk lett sokoldalú tehetsége kibontakozásának színhelye. Itt választatott esperességi „oskolaíigyelő”-vé, törvényszéki tanácsossá, Vas és Sopron megye táblabírájává. Az elnyert kitüntetések között azonban a legóhajtottabb és legdíszesebb volt számara, midőn 1835-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjául választotta.-243-