Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

SZABÓ Géza: Edvi Illés Pál emléke Vanyolán

Iskolai felügyelőként sokat tett a türelmi rendelet óta újjáéledő evangélikus népoktatás kiterjesztéséért. Esperességi tanfelügyelőként, szorgalmasan látogatta Kemenesalja iskoláit, közelebbről is megismerve azok állapotát. Kereste az iskolákban a magyar nyelvű tankönyveket, s miután nem talált, maga fogott hozzá azok írásához.

Mivel ez időben a lelkes Marczibányi ilyen munkákra jutalmat tűzött ki, a meghirdetett, pályázatra beküldte kéziratát, kész dolgozatát. A n pályázó közül az övé volt a „Magyar Tudós Társaság által elsőrendű Marczibányi Lajos jutalommal koszorúzott pályamunka”. Az „Első oktatásra szolgáló KÉZIKÖNYV, vagyis a legszükségesebb, tudományok összvessége” vallási különbség nélkül minden néptanítók és tanulók számára készült. A „KÉZIKÖNYV”-ről 1837. március 13-án hozatott ítélet többek között így szól: „a czélra kívánt tanokat legteljesebben, s e mellett, tömötten, a nép és növendékek szükségleteihez és fogalmához alkalmazkodva adja elő, továbbá egyformán ment a szárazságtól és a szükségtelen áradozástól; s végre nyelve, népszerű, tiszta és világos”.

Ugyanebben az évben írta a „Dalfüzér a falusi oktatás számára” című könyvét. 1839-ben pedig Pápán jelent, meg a „Keresztyén ábécze...” ugyancsak az ő szerzeményeként. A „Növendék fiuknak miért és hogyan kell tanulni latinul?” című könyve a latinul tanulókat, az „Öntanulás gyakorlatiasan tárgyalva” pedig a magántanulókat segítette. A „Kézikönyv” népszerűségét jelzi, hogy 1844-ben már a harmadik kiadását érte meg.

A tankönyvírás mellett iskolaszervezéssel is foglalkozott. A kisköcski, a tokorcsi és a sömjéni elemi iskola az ő ügyszeretetének köszönheti létesülését. Celldömölkön pedig konviktust tartott fenn, ahol fia és Szabó József tanító közreműködésével mestereket, sőt egyházi szolgálatba lépő fiatalokat képzett, akik a Pápai Református Főiskolán tettek végső vizsgát. 1849 őszén három diákfiút készített fel különbözeti vizsgáira, akik a szabadságharc miatt megszakították iskolai tanulmányaikat.

Irodalmi munkássága is Celldömölkön teljesedett ki. Ő maga írja, hogy „amit eredetinek, poétainak, és szépnek találtam, azt írásba tevém”. írt értekezéseket, verseket, meséket, regéket és idegenből is fordított műveket. Ő fordította le többek között az angol himnuszt magyarra. Művei koronájaként említi a „Dömölki Krónikát”, amelyben az, 1848/49-es szabadságharc kemenesaljai eseményeit és az önkényuralom első éveinek történéseit írta meg, ahogy ő látta, ahogy átélte.-244-