Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

S. LACKOVITS Emőke: Az úrvacsora Kalotaszentkirályon

a lelki előkészületet. Szombat este voltak ezért azután legtöbben a temp­lomban, ugyanis akik eljártak dolgozni, főleg távolabbi helyekre, ilyenkor hazamentek és ott voltak a többiekkel együtt az utolsó bűnbánati istentisz­teleten. Alig-alig fordult elő és fordul elő ma is, hogy ne vegyen valaki úr­vacsorát. Kalotaszentkirályon a bűnbánati hétnek volt egy különleges feladata is. Első napon a lányok a templom előtt maradtak az istentiszteletet követően, hogy megbeszéljék, hogyan öltözzenek fel úrvacsora osztásra, ugyanis ilyen­kor mindenki szemügyre veszi őket és alaposan megbírálja valamennyiüket. Kalotaszentkirályon, amint általában Kalotaszegen, az élet kiemelt ese­ményei ünnepnek számítanak. Közéjük tartoznak a konfirmáció és az úrva­­csorás istentiszteletek is. Ezekben a hagyományaikat nagyrészt még őrző közösségekben az ünnepi alkalmakat öltözetükkel is félreérthetetlenül jelzik. A konfirmált lányok a konfirmációt követően egy esztendő múlva tették fel a pártát, 17 esztendős korukban. Úrvacsorás istentiszteletre fehér gyolcs fersinget (gyolcs vagy vászon szoknya), rózsaszín kötőt, piros vállfűs inget, piros vállat, fekete csizmát vettek fel. Nyakukban lógott a selyembojt, ha­jukban pántlika. Férjhez menésig 4-6 szál hátpántlikát is viseltek. Karju­kon tartották a kézbe való, zöld, piros vagy sárga „földű” (alapú) rojtos kendőt. Fejükön párta volt. Böjtfőkor, tekintettel a böjti időszakra, bár a párta a fejükre került, de a viseletűk gyászos volt, ami bordó szoknyából, pántlikás kötényből, fekete mellre valóból, fekete varrottas ingből és fekete kézbe való kendőből állt. A 16 esztendős és ennél fiatalabb lányok nem viselhettek még pártát. Fejükre fehér „földű” (fehér alapú) labdás keszkenőt kötöttek, ami kasmír kendő vagy szőrkendő és már évtizedek óta a lányok anyjuktól örökölték, mert lehetetlenné vált beszerzése, máshogy való hozzájutása. Hozzá zöld szoknyát, rózsaszín kötőt, piros vállfűs inget, piros bársony vállat (mel­lény), fekete csizmát vettek. Böjtfői alkalomra ugyancsak gyászosan öltöz­tek: bordó szoknyába, zöld kötőbe, fekete vállfűs ingbe, fekete mellre való­ba (fekete-bordó gyapjúval kivarrott báránybőr mellény), nyakukba pedig minden alkalomra selyembojtot (selyem cérnából készült, gyönggyel díszí­tett bojt) akasztottak. A felső szoknya alá 3-4 alsószoknyát is felvettek. Az asszonyok vállfűs ing helyett parasztinget (hímvarrás nélküli) vagy réklit (ujjas) vettek. A 60 esztendő körüli asszonyok pedig már feketét öl­­töttek/öltenek magukra ezeken az alkalmakon. Korábban a fiatal fiúk, a legények csak öltönyben vettek úrvacsorát. Az öreg emberek viszont felvették a „priccses” nadrágot (csizmanadrág), a-225-

Next

/
Thumbnails
Contents