Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

S. LACKOVITS Emőke: Az úrvacsora Kalotaszentkirályon

naton, majd 1646-ban a Szatmárnémeti Zsinaton már az ágendák egységesítését is sürgették. Ekkor Melotai Nyilas István ágendáját használták sok helyen, de a benne megragadható idegen hatások miatt a Méliuszét javasolták átvenni, amely a legegyszerűbb szertartás volt. Ugyanakkor az 1648. évi Nagyenyedi Zsinaton a Geleji Katona István által készített ágendát fogadták el. A 18. században azután újnak számító irányzatként jelent meg Erdélyben is az egységre törekvés, vagyis az úrvacsorának az egész térségben azonos szertartás szerint történő kiszolgáltatása. Foglalkozott vele az 1729. évi Etédi Zsinat. Általánosan alkalmazottként már korábban Melotai ágendája terjedt el, amint utaltunk rá. Változatlanul ezt használták ugyanis Erdély-szerte az 1677. évi Nagyenyedi Zsinat óta, amelyet az 1679-ben kiadott Második helvét hitvalláshoz csatoltak, mígnem 1755-ben megalkották Melotai és Zoványi György nyomán az Erdélyi Ágendát (a jegyek megáldása vagy konszekrálása a szereztetési Ige által). 1783-ban a Sárdi zsinat Kis Gergely marosvásárhelyi-nagyenyedi tanárt bízta meg az egységes ágenda elkészítésével, amelyet 1785-ben a Székelyudvarhelyi Zsinaton a szerző bemutatott, de amelyet a Nagybaconi Zsinat elvetett (Az okok között Zollikofer és Melotai hatásának erőteljes volta szerepelt, továbbá az, hogy az új ágenda nemcsak zsúfolt, hanem hosszú is). Ágenda-ügyben az 1788- 89. évi Ótordai Zsinaton sem sikerült dűlőre jutni. Ezután már csak 1820- ban a Magyarigeni Zsinaton foglalkoztak vele, alapnak Kis Gergely ágendáját vették. Az egységes liturgia csak 1927-ben született meg.

Az úrvacsora időpontja, jelentése

Az úrvacsora idejét megkülönböztetett napként tartották számon mind a magyarországi, mind az erdélyi gyülekezetekben. A 16-17. században az úrvacsora még része volt a vasárnapi istentiszteleteknek, alkalmait a 18. században évi tizenegyben határozták meg. 1819-ben évi hat úrvacsorái alkalmat jelöltek meg, majd 1929-ben még egy hetedik alkalmat is hozzá tehettek pl. advent első vasárnapját vagy böjtfőt. Kalotaszentkirályon évente hatszor terítik meg az úrasztalát, (karácsony, böjtfő, húsvét, pünkösd, újkenyér, újbor) de ha valaki beteg és élni kíván az úrvacsorával, kiszolgáltatja neki más alkalommal is a lelkipásztor.

Reformátori felfogás szerint az Ige elválaszthatatlan az úrvacsorától. Ra; vasz László hangsúlyozta, hogy a legfontosabb a szereztetési Ige, mert nélküle nincs sakramentom. A szereztetési Ige kíséretében a kenyérnek megtörése és a bornak felmutatása a konszekráció, amely rövid imádságban végződik.-223-