Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
S. LACKOVITS Emőke: Az úrvacsora Kalotaszentkirályon
Az úrvacsora Kalotaszentkirályon Néprajzi jellegzetességek a szentség kiszolgáltatásában S. LACKOVITS EMŐKE A református egyház és vallás két szentséget (sakramentom) ismer, fogad el, ezek a keresztség, valamint az úrvacsora, amely szentségek a magyar református ember hitéletének alapjait jelentik. Vizsgálatunk, amelyet Erdélyben az 1980-as, 1990-es és a 2000-es esztendők elején végeztünk, döntően a 20. századra vonatkozik, de megértéséhez korábbi évszázadok adatait is felhasználtuk. A vizsgálathoz kapcsolódó elemzésben két kérdésre kerestük a választ: — mit jelentett, mit jelent az úrvacsora a reformátusok hitéletében? — éltek-e vele, és hogyan éltek? Az adatok döntő többsége a rendkívül hagyományőrző Kalotaszentkirályról való, amely település Kalotaszeg felszegi részén található, annak egyik legnagyobb faluja, egybeépülve a szomszédos Zentelkével. Közöttük az egyetlen választóvonal a Kalota patak. Mindkét falu magyar lakossága református. A két település református közössége azonban bár egy templomot használ, amely Kalotaszentkirályon található, de az összetartozás ellenére a mai napig külön bejárattal. Külön kapun jár be és megy ki az Isten házából a két falu lakossága. Világi tisztségviselőit mindkét közösség külön választja meg, akik ugyancsak külön-külön képviselik a két egyházközséget. Az úrvacsora feltétele: a konfirmáció Úrvacsorával csak a gyülekezetek nagykorú, azaz konfirmált tagjai élhettek és élhetnek, amelyet első alkalommal a konfirmációt követően vehettek. A konfirmáció tehát előzménye az úrvacsora kiszolgáltatásának. 1439-ben a Lorenzi Zsinat a konfirmációt (megerősítés) szentségnek nyilvánította, amit azonban a reformáció elvetett és a két szentség, a keresztség valamint az úrvacsora közötti összekötő szertartásnak minősített. A szertartás a kiskorú egyháztagok nagykorúsítása, avatás, ünnepélyes megerősítés, amelyre a gyermekeket a hittételeket tartalmazó káté megtanításával készítették fel. Bár a káté 1576 óta ismert, a konfirmáció azonban mind Európában, mind Magyarországon csak a 18. században vált általánossá. A16-17. században — 220 —
