Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

„Mindig egy másik erőből is kérve...” Beszélgetés Nádasdy Lajossal

eléggé erőteljesen szól mostanában, de még mindig nem elég erőteljesen ahhoz, hogy a kommunisták jól értsék. Mert ezekkel, nézd, nem lehet másképp tárgyalni, mint határozottan. Ha határozottan kijelenti valaki... Nem az, hogy meglepődünk azon, hogy nem küldik a pénzt, meg hát várjuk a pénzt... Követeljük! Tessék teljesíteni - ezt ki kell mondani, kerek-perec, akár tetszik, akár nem az illető úrnak.

— Úgy érzed, hogy az egyház nem elég határozott?

— Nem elég határozott egyik egyház sem.

— Lajos bácsi, nem tudom, mert pl. a legutóbbi választáson az egyházak elég egyértelműen állást foglaltak...

— Hát igen, de nem elég határozottan. Én a magam részéről, amikor vitába keveredtem, elég kemény válaszokat szoktam adni, mint aki politikailag tudtam, hogy hogyan kell beszélni. Pedig tudták rólam, hogy ki vagyok. Zánkán megválasztottak tanácstagnak

— Tanácstagnak? Zánkán? Ez hogyan volt lehetséges?

— 1954-ben voltak újra választva a tanácstagok. Zánkán is tudták, hogy korábban benne voltam a politikában, s nem félek attól, hogy beleszóljak bizonyos dolgokba. Szélsőbaloldali tanácselnök és tanácstitkár volt és abban a körzetben, ahol laktam, ahol a parókia van, tudtom nélkül összebeszéltek az atyafiak. A jelölőgyűlésen előterjesztette a Dezső József, hogy kit javasol a párt. Erre föláll a Kuruc Sanyi, és akkor bejelenti, hogy mi a nagytiszteletű urat akarjuk tanácstagnak. Ot voltam, majdnem kiestem a pádból. Az elnökség is meg volt döbbenve, elkezdődött a purparlé. A társaság egyhangúlag ragaszkodott ahhoz, hogy én legyek a tanácstagjuk. S megkérdeztek, hogy elvállalom-e. Ha egyszer mindenki azt akarja, elvállalom, mondtam. Nem tudtam, hogy mibe vágom a fejszémet. S mikor megválasztottak, jött a Muravecz nevű egyházi megyei főnök először, mondván, hogy hallotta, hogy megválasztottak, mondjak le. Mondom, dehogy mondok le. Ha egyszer megválasztottak, nem mondok le, ezt tessék tudomásul venni. S akkor mozgósították a járási pártbizottságot, egy gyűlés volt, s akkor ott a gyűlésen is... de először bejöttek hozzám, új határozatokat kellett hozni, meg nem tudom mi, hogy szavazzam ám meg. Mondom, uraim, termáészetesen megszavazom, amikor úgy látom, hogy az hasznos a községnek. Este a gyűlésen, amikor ott gyülekeztek, ott beszélgettem, s egyszer csak hallom a hátam mögött, hogy „melyik a pap?”. A járási főnök kérdezte ezt, s akkor mondják neki, hogy „maga előtt áll”. Ők aztán nem-19-