Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

„Mindig egy másik erőből is kérve...” Beszélgetés Nádasdy Lajossal

követelték, hogy mondjak le, hanem ez a Muravecz, az ÁÉH embere legalább ötször-hatszor volt nálam. Sose felejtem el, feleségem szegény, ugye Zánkán le lehetett látni az állomás felé vezető útra, kinézett, s mondja, te, már megint jön ez az ember. Akkor írtam Nagy Imrének, akkor még Nagy Imre volt a miniszterelnök. Megvan a másolata most is, meg a válasz is. Aztán a megye megkapta az utasítást, hogy engem hagyjanak békében. így aztán, amíg én Zánkán voltam, 56 március végéig, akkor mentem el Nemesvámosra, tanácstag voltam, s minden gyűlésen ott is voltam, s a gazdasági bizottságnak nem csak tagja, hanem elnöke is voltam. Úgy hogy nem tudtak, talán nem is mertek aztán kizárni semmiféle dologból. Máig is van egy-két meghívóm, amelyeket jó megnézni, miről is tárgyaltunk akkor. A múltkor került egy a kezembe és benne van, hogy szervezni kell a téeszcsét, s minden tanácstag tartsa kötelességének, hogy hirdesse, hogy mennyivel jobb lesz és hasonló.

— És akkor Te is szervezted a TSZ-t, mert ez volt a kötelességed? Ilyenkor mit csináltál?

— Semmit. Én a téeszcsét nem szerveztem.

— Persze, hogy nem. De ilyenkor mit tudtál csinálni? Azt mondtad, hogy te nem szervezed? Mit mondtál?

— Ugye, a tanácstagok se szervezték, mert azok jó része is református volt, két-három református is benne volt a tanácsban. Úgy hogy a presbiterek nagyon jól tudták, hogy nincs rá szükség, a pap se szervezi. Zánkán addig nem volt téeszcsé, míg én ott voltam. Nemesvámoson sem szerveztem, ott is jöttek a járástól, küldték a kisbírót, hogy menjek át, s akkor a községházán, hogy ez meg ez akar lenni, akkor volt éppen... megállj csak... úrvacsorái előkészítő bibliaórák egész héten. Mondták, hogy elkezdődött a TSZ-nek a szervezése, s én is lépjek be. S akkor azt mondtam, hogy uraim, vegyék tudomásul, hogy én sem a szószéken, sem egyébként nem hirdetem a TSZ-t. Nekem nem az a feladatom. Kereken megmondtam nekik. S akkor az úrvacsorái előkészítőn tömve volt, ott az istállóból készített... hát ugye, ilyen tanácsterem, sírva jöttek asszonyok, mert ott erőszakoskodtak. Sose felejtem el, akkor este az volt az Ige, amikor Jézus a tengeren jár és hát Péter mondja neki, hadd mehessek oda, s akkor, hát kint hallgatóztak, azt mondtam nekik, hogy ez elkerülhetetlen, semmilyen vonatkozásban megakadályozni nem tudjuk. Azt kell csinálni, rábízni magunkat Jézus Krisztusra, s ezt mondani: Uram, tarts meg minket, mert elveszünk. Ez az, ami minket megtarthat. Sose felejtem el, ez volt. Ez szerdán volt, s aztán

— 20 —