Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

„Mindig egy másik erőből is kérve...” Beszélgetés Nádasdy Lajossal

dokumentumokat egy nagy halommal, és én újra, amikor megírtam a gimnáziumszervezés történetét, átnéztem őket, oda van írva a kérésünkre az államtitkárnak, a Nagy Józsefnek odaírta, hogy mindent el kell követni, hogy gimnázium legyen Celldömölknek. „Megígértem: Keresztury”. Úgyhogy meg is történt, ősszel megkaptuk a gimnáziumra az értesítést, de csak 1947. januárjában nyílott meg, mert addig tartott míg igazgatót... Pápáról a gimnáziumból akartam, a későbbi igazgatót a Rab Pista bácsi után, nem is tudom ki lett az igazgató... azt hívtam meg először igazgatónak, de aztán később lemondott, hogy nem vállalja mégsem a szervezést, aztán lett a Vass Károly. Most a 60 éves jubileumon az igazgató köszöntött is, mint aki református lelkész... Nádasdy Lajos... hát a kutya se tudja máma már jóformán... meghívta ide Keresztury Dezsőt és hát azután lett gimnázium. Nagy tapsot arattam, hogy úgy mondjam.

— Szóval, Lajos Bácsi, a kapcsolataidnak köszönhető a celldömölki gimnázium.

— Igen, a kapcsolataimnak lett az eredménye az anyaegyházzá szervezés is jóformán, mert hiszen megvolt a kapcsolatom minden fele. Úgy hogy még mikor Nagyvázsonyba kerültem, akkor is...hát nagyon kitolt velem a Győry Elemér, mert az új parókia befejezéséhez öt ezer forint segélyt kértem. Hát, Tarr Kálmán, meg a Jóska, meg a Simon Sándor. Meg is ígérték, egy hét múlva ott lesz az ötezer forint. Hát kérlek szépen, egy hónapig vártam, semmi nem jött, s akkor a sógoromat, az Pesten élt, levélben megkértem, menjen be, s kérdezze meg, mi van. Hát kiderült, hogy utánam a Győry Elemér ment Pestre és az én öt ezer forintomat eldirigálta a szentgotthárdi gyülekezetnek, a Fejes Gábor fiának, a Fejes Lacinak, aki ott volt lelkész, hogy egy házat vegyenek. Én akkor írtam, megvan a levél, ott a levéltárban, írtam egy dühös levelet a Győry Elemérnek, hogy hogy’ tehetett ilyet. Tudja, hogy hogyan lakom én most Nagyvázsonyban? Úgy, hogy nincs a fejem fölött, csak mennyezet van, nincs semmi, gerendák vannak, meg nincs kályhám, meg egyéb... És aztán akkor írja vissza, hogy neked igen jó ismeretséged van, menj föl, aztán te biztos kapsz megint. Tényleg fölmentem, de akkor már csak három ezer forintot tudtak adni, mert annyira kifogyott a pénz. De az a három ezer forint is jó volt, mert abból be tudtuk fejezni a parókia építését. Szóval ilyen körülmények között, mivel politikailag, hogy úgy mondjam otthon voltam ezekben a dolgokban, mindig tudtam, hogy hol kell kereskedni, kivel kell tárgyalni, hogyan kell tárgyalni. Nincs másképp ma se. Sokszor gondolkodom rajta, olyan szépen, olyan kis naivan... a Bölcskei ugyan-18-