Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

„Mindig egy másik erőből is kérve...” Beszélgetés Nádasdy Lajossal

városok vezetői. Mellettük másodlagosan dolgozott a képviselő testület. Úgy hogy a nemzeti bizottsági elnök nélkül semmi nem történhetett... Ekkor egy nagyon régi vágyat sikerült teljesíteni, hogy ti. Celldölmökön gimnázium szerveződjék. A Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt tett egy kis egyoldalas fölterjesztést a minisztériumba, hogy gimnáziumot kérnek Celldömölknek. Persze, hogy elutasították. Akkor még Buday Ferenc volt a Nemzeti Bizottság elnöke, és jött hozzám, akkor már a Parasztpárt megyei titkára voltam, s a Parasztpártté volt a kultuszminisztérium. Ott dolgozott a Tarr Kálmán, meg a Kovács Jóska. Te ezeket ismerted...

— Személyesen nem, a Tarr Kálmánról tudok, hiszen a fia is lelkész, a Kálvin Kiadó igazgatója.

— Meg a Kovács József, nagyszerű igehirdető. Később ez a két ember bekerült a Konventi Irodára. Na már most, a kapcsolataim megvoltak, s akkor elhatároztuk, hogy tartunk egy nagygyűlést, s meg kell hívni egy tekintélyes Parasztpárti embert, s kivenni belőle az ígéretet, hogy legyen gimnázium. Alaposan nekiláttunk a dolgoknak, az én kezembe futott össze minden szál. Az összes községtől megkérdeztük, hogy kik jönnének ide gimnáziumba, létszámot, mindent meghatároztunk, képviselő testületet. S akkor volt egy olyan esetünk, hogy tavasszal, 46 júniusában kellett volna egy nagygyűlést tartani itt. És nem jöttek meg. Kinevettek bennünket, s akkor én dühösen fölmentem, s nem éppen dicséretes módon énekeltem Péter bácsinak, meg ottan a Nánásy volt az ilyen ügyek szervezője. S akkor azt mondtam, hogy rendben van, csúffá tettek bennünket, de egy gyűlést feltétlenül kérünk az ősszel, de annak az idejét, meg hogy ki legyen, azt mi határozzuk meg. Ebbe bele is mentek. így történt, hogy amikor már a teljes előkészület megvolt, sikerült megegyezni abban, hogy 46 szeptemberében Keresztury Dezső, a kultuszminiszter jön ide. Megígérték, én aztán többször is fönn voltam, tényleg, ez így történt. A Keresztury lejött, egy igen nagy gyűlést szerveztünk itt neki, két-három ezer ember volt itt, vidékről is. És kérlek szépen, míg fölment oda a pulpitusra, oda, ahol most a posta van, addig nem volt ott semmi sem látható. Hanem amikor a Nemzeti Bizottság, akkor még a Buday Feri üdvözölte, és említette, hogy gimnázium kéne Cellre, egyszerre előkerültek a transzparensek, meg a nagy üvöltözés, hogy „gimnáziumot Celldömölkre”, Keresztury meglepődött. Nem gondolt ő arra, hogy itt ilyen gyűlés fogja fogadni. Én sem mondtam neki sose. S akkor azon a gyűlésen megígérte a gimnáziumot Celldömölknek. Ez annyira tény kérlek szépen, hogy amikor nekiadtuk a-17-