Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

MEZEI Zsolt: A kollégium két oszlopa: 200 éve született Bocsor István és Tarczy Lajos

A városi képviselő

i860 után városi képviselőként is dolgozott, sőt: amikor Pápa az 1871. évi XVIII. te. értelmében rendezett tanácsú város lett, ő készítette el a város új hivatali struktúráját, a jogügyi bizottság elnökeként pedig szigorúan ügyelt a törvényesség betartására. (Bocsor képviselői-jogászi munkájának feldolgozása hálás téma lehetne egy szakember vagy képzett helytörténész számára, aki érdeklődik a közigazgatás-történet pápai vonatkozásai iránt. A helytörténeti irodalom ebben a vonatkozásban igen szegényes...)

1873-ban a város megbízásából Bocsor szervezte meg a Jótékony Nőegyletet. Ebben segítségére volt felesége, Kozma Alojzia, Kozma Sándor királyi főállamügyész, volt pápai diák nővére is.

Bocsor István a reformkor és a 48 utáni korszak egyik legtudatosabb, legképzettebb és valószínűleg a legmélyebb nevelői hatással tanító történelemtanára volt. Arra törekedett, hogy a fentebbi idézetnek megfelelően a rábízott fiatalságot Magyarország „ernyedetlen támaszaivá” nevelje. Valamennyi általa előadott tantárgy anyagával — az egyetemes és magyar történelemmel, Európa és Magyarország korabeli rajzával, a jog- és neveléstudománnyal és a francia nyelvvel — ezt a nevelési eszményt követte. Ezt szolgálta legjelentősebb műve, a „Magyarország történelme különös tekintettel a jogfejlésre” (1860-1869) c. munka is. Ez a nemzeti szellemben, a nemzeti függetlenség eszményét és a protestantizmus eszméivel átitatott nagy áttekintés jól tükrözi Bocsor szenvedélyes hazaszeretetét és történetfilozófiáját.

1882-ben, 50 éves tanári jubileumán nemcsak a kollégium diákjai és tanárai, hanem az egész város köszöntötte a köztiszteletben álló pedagógust. 1885. június 3-án halt meg, sírja, melyet a kollégium mai diákjai minden március 15-én megkoszorúznak, a pápai Alsóvárosi temetőben található.

Költeményei jelentek meg a bécsi Sokfélé ben (1831-32.). Politikai és polemikus cikkeket írt a Társalkodóba, Athenaeumba, (figyelmet keltettek hírlapi bölcseleti vitái Hetényi Jánossal, Bocsor Hegel álláspontját védte), a győri Hazánkba (1848. 221-223. sz.), a Magyar Sajtóba (1861-62); a pápai kaszinó 50 éves történetét megírta a Casino Évkönyvébe (1885).

Munkái: 1. Halotti versek, melyeket néhai nagytiszt. Márton István utolsó tisztességtételére készített. 1831-ben. Veszprém. — 2. Rövid franczia nyelvtudomány, gyakorlati példákkal. Pápa, 1839-40. Két kötet. — 3. Latin nyelvtan lépcsőnkénti gyakorlatokkal. 1. folyamat. U. ott, 1839. (2. kiadás U. ott, 1841. 3. kiad. U. ott, 1846. 4. kiad. Pest, 1853. 5. kiad. U. ott, 1876. 2. folyamat. Pápa, 1841. 2. kiad. U. ott, 1845. 3. k. U. ott, 1876. 3. folyamat. U. ott, 1843. 2. k. U. ott, 1849. 3. kiad. U. ott, 1876.) — 4. Számvetési kézikönyv. U.